<p>Rengeteg fellépésük van az adventi időszakban, de ezt nem is bánják. Pedig egy szakajtónyi gyerek mellett szinte lehetetlen felkészülni az ünnepre. </p>
Szeretet, nyugalom árad az énekes házaspár minden szavából, mozdulatából. Pedig lehetnének feszültek, fáradtak, hiszen négy hónapja született meg a harmadik babájuk, Miksa. A huncut Danika is csak négy és fél, a bájos Róza pedig hétéves.
– Nagyon komoly időbeosztásom van. A család, a munka irgalmatlan logisztikai játék – mondja Betti, és alá is támasztja egy ütős példával.
– Vasárnap felléptem, és csütörtökön szültem. Aztán pontosan három hetet hagytam ki. Nyilván az elején nem vállaltam Romániát, de a közeli helyekre elmentünk.
Az, hogy idén a karácsony hétfőn lesz, még jobban megnehezíti Betty és Feri dolgát, hiszen a legtöbb fellépésük hétvégére esik.
– Nekünk advent sincs – meséli Betty. – De ez nem gond, akkor van baj, ha nem lépünk fel. De ilyen soha nem volt. Hétfőn lesz karácsony, és dolgozunk pénteken, szombaton, vasárnap. Ettől még én sütöm a bejglit, vörösboros-aszalt szilvást, mákost, túróst. Egyik hobbim a sütögetés. Főleg péksütit szoktam, a YouTube-ra töltöttem is fel róla videókat. Készítünk pácolt pulykát, olyat, amit napokig áztatni kell. Tavaly akkorát vettünk, azt sem tudtunk, mibe fogjuk beletenni. Még szerencse, hogy Feri szakács is volt! Amit el lehet készíteni egy-két nappal előbb, mint mondjuk a krumplisalátát, azt elkészítem. Vasárnap bepácolom a húst, hétfőn sütjük. Nem csinálunk ebből óriási ügyet.
Ahogy előre megtervezte a főzést, úgy az ajándékvásárlást se hagyja az utolsó pillanatra.
– Kettőt már nyáron megvettem, eldugtam. Folyamatos a beszerzés, decemberre megvagyok mindennel. Rózának például külföldről, a művészellátóból rendelek speciális zsírkrétákat. Muszáj, a decembert végigdolgozom.
Arra azért szakítanak időt, hogy egyszer a gyerekekkel elsétáljanak a karácsonyi vásárba, ahol a forralt bor mellé Feri eszik egy kolbászt, Betty a gyerekekkel kürtős kalácsozik.
– A szentestét itthon töltjük – folytatja az énekesnő. – Olyan nagy a ház, hogy három generáció él együtt, különböző szinteken. A szűkebb család, édesapámék, a 88 éves nagymamám és mi gyűlünk össze. Másnap jönnek a húgomék, 25-én az édesanyáméknál ünneplünk. Nem csinálunk olyat, amit muszáj, csak ami jólesik. A gyerekeknek legyen szebb a szobájuk, mint máskor, és csinosan felöltözünk. Együtt díszítjük a fát, aztán a kicsik felmennek a szobájukba, és becsukják az ajtót. Csak csengőszóra lehet lejönni. Karácsonyi zene mindig szól. Miattuk a Kis karácsonyt mindig elénekeljük, és a nagyi is szokott kérni dalt. Ajándékozás van, sírunk-rívunk, csak utána vacsizunk. Hozzánk még a Jézuska hozza az ajándékot.
Tavaly a férjét modellvasúttal lepte meg Betty. Feri kirakta, végigért az egész folyosón, imádta!
Lehet, meglepő, de Betty egy mamusznak örült a legjobban.
– Abban az évben megbeszéltük, nem ajándékozzuk meg egymást, mert vettünk egy komolyabb énekfelszerelést.
A fa alatt mégis ott lapult egy Mucika feliratú csomag. Először azt hittem, Rózáé. Feri tudja, hogy imádom a nagyon puha, meleg mamuszokat, és abban az volt. Nem bírtam ki, elbőgtem magam, hogy meglepett egy kis aprósággal. Róza kérdezte is: anya, te így örülsz egy mamusznak?