<p>Az énekesnő körülbelül ötven személyre készíti a karácsonyi menüjét, majd két hónapra elhagyja az országot szeretett férjével, Gusztival. </p>
Hamarosan karácsony, ön pedig legendás szakács hírében áll. Mi az az étel, amit nem enged ki a kezéből?
A hagyományos ételeket, mint például a töltött káposzta, vagy a halászlé, vagy egy jó pörkölt. A modernebb, kísérletezőbb jellegű fogásokat már a menyeim csinálják. A legszentebb ünnep számomra, van egy aranyszabály a családunkban: bárhol is éljünk az országban vagy a világban, a szenteste a családé, mindenkinek haza kell térnie.
Milyen tradicionális roma szokásokkal várják a karácsonyt?
Nálunk mindig a legfiatalabb kezdi meglátogatni a másikat, így a kisebbik fiunk megy a nagyobbikhoz. Ott ünnepelnek egy kicsit, majd együtt érkeznek hozzánk és lovári szokáshoz méltóan jó hangosan köszöntik a karácsonyt. Szenteste körülbelül tízen üljük körül az asztalt, karácsonykor azonban ötvenen is lehetünk. Hatalmas munka, csak a pörkölt öt kiló marhából készül. Fontos, hogy gyertyát nem rakunk az asztalra. Mi, asszonyok vizet töltünk egy vödörbe és fellocsoljuk vele a kertben a földet. Ezzel emlékezünk a halottainkra, például szeretett édesanyámra.
Kilencévesen veszítette el őt, de érdekes módon akkor nem érezte a hiányát.
Édesapám Pesten dolgozott és egy munkásászállón élt, ritkán láttuk. Mi hatan voltunk testvérek, magunkra maradtunk, a nagyobbak nevelték a kisebbeket. Érdekes módon negyven felett kezdett hiányozni, amikor megszülettek az unokáim, szerettem volna megosztani vele az élményt, a tapasztalataimat. Lélekben velem van, akkor azonban, majd’ harminc évvel a halála után, elviselhetetlen volt a hiánya.
Milyen volt a karácsony nélküle gyermekként?
Elképesztően szegények voltunk, sokszor a finom falatokra is alig telt. Kevés szaloncukrunk volt, így az összegyűjtött fényes csokipapírjainkba krumplit csomagoltunk, hogy azt higgyék a szomszédok, tele van a fenyőfánk szaloncukorral. Hála a kitartásunknak és a jó istennek, ilyen bajaink már nincsenek, a testvéreim is tisztességesen élnek, de nem felejtettük el Gusztival, honnan jöttünk. A rászorulókon mindig segítünk. A szomszédban van egy család, az asszony nagyon beteg és a férjnek is akadnak gondjai. Ünnepekkor mindig csomagolok nekik ételt és a kapujukra akasztom, szeretném, hogy ők is boldogabban töltsék ezeket a napokat.
Hamarosan érkezik az ötödik unoka, de akkor önök nem lesznek itthon.
Bizony, a szokásos thaiföldi utunkra megyünk Gusztival január és március között. Mindkettőnk egészségének jót tesz, Guszti cukra és szíve teljesen kicserélődik a tengeri levegő, a meleg pára és a pihenés hatására. Egy szerény kis házat bérelünk ki, sok helyi különlegességet kóstolunk, de egy kis hazai kolbászt is viszünk magunkkal, ha azt kívánnánk.
Mi a helyzet önnel? Korábbi agyi infarktusa után hogy szolgál az egészsége?
Köszönöm, nagyon jól. Félévente járok kontrollra és infúziós kezelésre, ami fontos, de ezt leszámítva szerencsére jók az eredményeim. Sok koncert vár az ünnepek alatt, a tévéműsoraink mellett a Nőkomment című talk-show-ban is megjelenek.
