<p>Mindenkinek van egy karácsonyi története, kinek szívmelengető, kinek vicces, kinek szomorú. Három kiváló színészünket kértük meg, hogy mesélje el a legemlékezetesebbet.</p>
Forrás: MTI
Rudolf Péter
December 22-én a gyerekek hívtak telefonon, hogy a buszra felszálltak, és melléjük csapódott egy kutya. Kategorikusan közöltem, hogy nem! Volt egy pulink régen, aki a kezeim között halt meg. A kutya azonban hazajött velük. Aznap nagy vendégség volt nálunk, nem volt időnk kezelni az ügyet, a kutya meg a legnagyobb társaság közepette békésen elaludt, jelezvén, hogy ő otthon érzi magát. Reggel elmentem futni, jött velem.
Kezdtem puhulni, olyan helyesen viselkedett. Mindenesetre elvitték állatorvoshoz, ahol a csipet leolvasták, kiderült, hogy Manci a neve, és két utcával lejjebb lakik. Hazavittük, ott egy boton támaszkodó néni várta. Látszott, hogy a néni mellett túl eleven a kutya. Manci másnap, december 24-én reggel ismét megjelent nálunk. Abban a pillanatban felhívtam a nénit, hogy kap egy másik, sokkal kevesebb mozgásigényű kutyát.
Bodrogi Gyula
A színészt legendás barátság fűzte Szenes Ivánhoz, aki egész életében nagy társasági életet élt.
– A karácsony közös családi ünnepünk volt, mindig együtt töltöttük Iván józsefvárosi lakásában. Nagyon hiányzik, különösen az évnek ebben az időszakában. Remélem, hogy most odafentről kíván boldog ünnepeket, és tudja, hogy mi pedig innen neki.
Badár Sándor
Mostanában szűk családi körben ünneplünk. Anyám meg van győződve arról, hogy éhezem, ezért minden finomságot feltálal. Volt olyan karácsonyi látogatásom, hogy három és fél kilót híztam két nap alatt. Emlékezetes volt, amikor a fiamnak megvettem az első Rodolfo bűvészdobozát. Jó ötlet volt, csak azt nem tudtam, hogy a csomagban lévô trükköket a gyerek félóránként be akarja mutatni...