<p>A hamarosan szülinapját ünneplő Nyertes Zsuzsával szerelemről, családról, karrierről beszélgettünk. A színésznő csupán egy dolog miatt fél a jövőtől, a veszteségek aggasztják.</p>
Egy hölgynek nem illik a korát emlegetni, de tegyünk kivételt! Egy hét múlva ilyenkor már hatvanéves lesz…
Ez csak egy szám, abszolút nem érzem a szép koromat, és nem rendít meg. Sokkal inkább megrendít, hogy nemrég veszítettem el egy olyan művésztársamat, Siliga Miklós zeneszerzőt, akivel húsz éven át együtt léptem fel, a zongoristám volt, és a születésnapomra is nagyon készült. Sőt a tervezett szülinapi bulimon is főszereplő lett volna. Ennek ellenére igyekszem örömmel készülődni december 14-re, amikor a Vidám Színpadon egy egyszeri és megismételhetetlen estét tartunk a kollégákkal. Harmincöt éve hűséges vagyok ehhez a színpadhoz, az első számú férjem.
Hivatalosan nincs is másik férje. Ön az örök menyasszonyok közé tartozik.
Így tökéletes minden. Igazából nem hiányzik a papír. Idén volt negyvennégy éve, hogy Attilával megismerkedtünk, tehát úgy tűnik, működik a dolog.
A szertartással valóban megszínesíthetnénk az életünket, és temetések helyett jobb lenne esküvőre menni, de én otthon feleségként tekintek magamra és Attilára a férjemként, viszont nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Egy évig hatvanéves leszek, ez alatt annyi minden történhet. Lesz időnk gondolkozni.
Kivételes boldogságot kapott osztályrészül…
Azt szoktam mondani, a szerencsés Nyertesek közé tartozom, hisz csodálatos családom van. Hálás vagyok a sorsnak a páromért, a lányomért, a két fantasztikus húgomért és a szüleimért, akik viszonylagos egészségben, de még velünk lehetnek. Abból a szempontból talán jobb volt fiatalabbnak lenni, hogy ők is fiatalabbak voltak. Állandóan aggódom, ahogy csapkodnak a fejünk felett a villámok, hogy elveszíthetem őket. Hiába hessegetem el a félelmeimet, ez meghatározza a mindennapjaimat.
Beszéljünk vidámabb dolgokról, meséljen inkább a tervezett szülinapi bulijáról!
Izgatott vagyok. Velem lesznek a barátaim, a kollégáim, a közönség és a családom. Még a lányom is fellép majd, ami tőle nagy ajándék. Eredetileg színházi igazgatóim, Böröndi Tamás és Straub Dezső azt tervezték, hogy három doboz papír zsebkendővel leültetnek egy székre, de azt nem bírnám ki. Aktívan kiveszem majd a részem az estéből, és megünneplem, hogy egyáltalán megértem ezt a kort. Bízom benne, hogy a jövőben sem a koromat nézik az emberek. Úgy érzem, van még dolgom az életben, és ha minden jól megy, tíz-húsz évig még tudok örömteli perceket szerezni a közönségemnek.
