<p>Jelentős nemzetközi szakmai siker, ha a világ legjobbjai közé választanak. Hát még akkor, ha ezt nőként egy férfiak uralta szakmában éri el.</p>
Tekintélyes nemzetközi szakmai zsűri választott 119 ország 1273 pályaműve közül. Magyarországról 21 nevezés érkezett, köztük Csisztu Zsuzsáé, akinek cikkét a Színes portré kategóriában a világ 5. legjobbjának választották. A portré, amit Szabó Kati négyszeres tornászvilágbajnokról írt, a Presztízs Sportmagazinba készült.
– Tavaly hirdették meg először ezt a sportújságíró „Oscar-díjat”, ahogy a spanyol újságok aposztrofálták – meséli Zsuzsa. – Minden ország a saját nyelvén pályázik, és angolul értékelnek. Így lett a portrém kategóriájában az ötödik legjobb. A díjátadó gálát Lausanne-ban, a világ egyik legszebb szállodájában rendezték.
Zsuzsa a cikkben arról a tornászról írt, aki ellen annak idején versenyzett. Ő a magyar Szabó Kati a román válogatott színeiben.
– Amikor Katit tavaly meghívtuk az Év Sportolója Gálára díszvendégnek, akkor találkoztam vele harminchárom év után először. Én fogadtam a reptéren, és már ott többször összeborultunk, hogy mennyi közös emlékünk van, a sport, a koplalások. Elvittem a Gerbeaud cukrászdába, hogy bepótoljuk, bűnözzünk, zabáljunk be édességből. Órákat beszélgettünk arról, mennyire nem becsülték meg Romániában. Hiába volt a legeredményesebb sportolójuk, de erdélyi magyarként, hogy a nővére disszidált, sehová nem jutott. Huszonöt éve Franciaországban él, a kutya nem tudja róla, hogy a világ egyik legjobb sportolója.
– A legszívbemarkolóbb az volt, amikor arról mesélt, hogy mindig is három fiút akart. Lett is, de az elsőt öt hónaposan, teljesen váratlanul elvitte a bölcsőhalál. Innentől az életük maga volt a pokol. Az édesanyja pár évvel később, amikor megszületett a második gyerek, kiment hozzájuk segíteni. A hazafele úton váratlanul meghalt a távolsági buszon. Ezért is önmagát okolta. Beszélt arról, hogy ezekből a traumákból hogyan próbált kilábalni. Ültünk az Eszterházy torta fölött, és sírtunk. A cikkben jól sikerült visszaadni ezt a hangulatot, és azt, hogy két egykori versenytárs beszélgetett egymással. Óriási megtiszteltetés az elismerés.
