Nagy Ervin: Az igazságért akár az utcán is megverekszem - interjú

Az első rész után talán kimondható, nem sokat változott ez a tanár a második évadra. Csajozik, megbántja a nőket.

Remélem, hogy a többi rész után másként fogja gondolni! Mindig igyekszem pluszt rakni a karakterekbe, akár úgy is, hogy egyeztetek a forgatókönyvíróval. Szeretném, ha változna a karakter, és nem lenne egy egyszerű csajozógép, aki átveri a nőket. Egy főszereplőnek mindig fel kell tudnia mutatni valami újat, Szilárdon néha azt éreztem, hogy túl sematikus. Lesz változás, azon kívül, hogy nagyon nagy a szíve, és mindent megtesz a diákjaiért, nekem a legfontosabb az, hogy egy bonyolultabb férfiképet mutasson a nőkkel való viszonyában. Ezért sokat gyepültem magam is a forgatókönyvet, hogy Szilárd ne legyen ilyen kétdimenziós, megfejtett macsó, aki vicceseket mond, utána pedig szexista utalásokat tesz. Ma már nem itt tart a világ.

Unja Szilárdot vagy a hozzá hasonló bunkó, macsó karaktereket?

Tény, hogy bíztak már rám ilyen szerepeket és fognak is, sokszor kapom meg a „macsó, aki szereti a lányokat” típusú karaktereket. De ott van például a Kincsem főszereplője, aki nem bunkó macsó, így volt már szerencsém mást is megmutatni magamból. Szeretem felfedni a férfilélek érzékenységét, mint például a Rossz versekben, ami megmutatja egy férfi szenvedését úgy, hogy az közben nem tűnik nyavalygásnak. Megindító. Mi is bonyolult szerkezetek vagyunk. A Trokán Nóra által alakított Lilla igazgatóhelyettes és a vele történtek segítenek abban, hogy legyenek szép, intim jelenetek.

A sorozatban a két évad alatt 18 olyan emberi sorssal és kamaszkori problémával találkozhat a néző, amik igazán drámaira sikerültek. Mégsem elrugaszkodottak a valóságtól, ezekkel bármelyik szülő találkozhat, akinek ilyen korú gyereke van. Nem félti a lányát?

A sorozat sikere talán annak köszönhető, hogy ez a tanár tényleg foglalkozik a gyerekek problémáival. Én ugyanezt teszem a lányommal: rengeteget beszélgetünk. Nyolcéves, ha problémája van, az is szóba kerül, ahogy az enyémek is, még a párkapcsolatom is. A lélekkel való foglalatoskodás nagyon kifizetődő, komolyabb defekteket el lehet kerülni vele. Ez tetszik a nézőknek, még a fiataloknak is, akik érzik, hogy róluk van szó. Rengeteg kamasz állít meg az utcán, Tanár úrnak hívnak, és felemlegetik azt a részt, amikor az egész osztályt leteremtettem, mert bántottak egy gyengébbet. Felnéznek erre a tanárra.

A lányával való kapcsolata változott valamit a sorozat által?

Inkább úgy mondanám, hogy a tanár 80 százalékban én vagyok. Mindig védem az igazságot, ha kell, verekszem érte az utcán. Már nincs mitől félnem, nem nyelek. A gyerekeknek is meg kell tanítani, hogy ne lavírozzanak az életben, ha­nem álljanak ki önma­gukért.

Akkor ezek szerint jó pedagógus lenne?

Nem hívtak a Színművészetire tanítani soha, és ez bántott is korábban. De azt hiszem, sokkal impulzívabb személyiség vagyok egy tanárnál. Kellene egyfajta józanság, mértéktartás, ez bennem nem feltétlen van meg, ahogy a hosszú távú kitartás sem. Kicsit sok lennék tanárnak.

Na és rendezőnek?

Ha lesz olyan sorozat, amiben azt érzem, hogy elbírom, vagy meg tudom csinálni, akkor vállalnám. Mivel mostanában televízióban dolgoztam, elsősorban efelé haladnék, azt hiszem, értem ezt a világot, van benne rutinom. De csak akkor rendeznék, ha tudnék hozzá adni valami egyedit.

Jól érzem, hogy most a pályája csúcsán van?

Talán igen, de ez nem feltétlen jó, hiszen akkor ennél már csak lejjebb van. A Kincsemet tartom a pályám csúcsának, A Tanár pedig egy nagyon fontos másféle állomás. Szeretném, ha ez most így maradna három-négy évig, aztán talán producerkednék. Szívesen részt vennék a produkciók kreatív oldalában is, akár úgy is, hogy közben játszom benne.

Ön szerint véletlen, hogy ez a szakmai csúcs egybeesik a magánéleti kiteljesedésével?

Szembe jött egy olyan szerelem, amit hazugság lett volna meg nem történtté tenni. Ha hagyom elmenni, nem lettem volna önazonos. Bevállaltam ezt a változást, és ezt hálálta meg a szakmám. Úgy jövünk ki a főiskoláról, hogy a szegény és borzolt idegzetű színész a jó színész, én ezzel nem értek egyet. Hazugság! Szandrával is vannak harcaink, ennek az új életemnek akadnak hegyei és völgyei, sírással és kudarcokkal, amit megszenvedünk, de ez egy kegyelmi állapot, ami velünk történik, minden szempontból.

Színészként nem rivalizálnak egymással?

Szandra díjához soha nem fogok tudni felnőni. De nem vagyok rá féltékeny. Nekem ott a Kincsem, A Tanár, a Drakulics elvtárs pedig életem legjobb munkája. Sokat adott a sors nekünk az elmúlt években, volt egy második lendülete az életemnek így negyven felé.