<p>Egy díj, ami nem csak óriási megtiszteltetés, de édes-fájó emlékeket is felszínre hoz. Hegyi Barbara első filmje a legenda, Páger Antal utolsó munkája lett.</p>
A Vígszínház színésznőjének ítélték idén a Páger Antal-díjat, a harminchárom éve elhunyt színészlegenda, vagy ahogy mindenki hívta, Téni bácsi arany pecsétgyűrűjének pontos mását. Egy ilyen szakmai elismerés nem csak megtisztelő, de Barbara esetében különleges emlékeket is ébreszt. A színésznő szinte még gyereklányként forgatott együtt Págerrel az Elveszett paradicsom című filmben, amely befejezetlen maradt. Páger Antal a forgatás közben elhunyt.
– Nagyon nagy megtiszteltetés ez a díj – mondta el a Borsnak Hegyi Barbara. – Amikor huszonegy évesen ott lábatlankodtam Téni bácsi és Cserhalmi György mellett, még nem gondoltam volna, hogy velem ez megtörténik. Akkor az foglalkoztatott, hogy a hangom miatt piszkáltak, azt mondták, emiatt nem vagyok alkalmas a pályára. Színpadképtelen, milyen hang ez – állították.
Barbara sajátos, rekedtes orgánuma ma már a védjegye, de pályakezdőként még mesterei sem mind hittek benne. Sok átzokogott éjszaka után, Bagó Gizella hangképző tanár nyugtatta meg, és a mai napig segíti őt.
– Ő hozott nyugalmat az életembe, különben az egész egy frász volt, csak hogy elfogadjanak. Azért engedtek el a forgatásra is, hogy talán megszokják a hangom – emlékezett a színésznő.
Pedig a színművészeti első két évében senkit nem engednek dolgozni, Barbara pedig másodéves volt, amikor a rendező, Mihályfi Imre rábízta Mira szerepét Sarkadi Imre művében. A film egyik főszerepét, Zoltán apját Páger Antal alakította. Az akkor 87 éves művész abban az idôben még rendszeresen játszott, semmi nem utalt arra, hogy beteg. Mielőtt befejeződött a forgatás, 1986. december 14-én Páger az esti előadására készült. Ebéd után hőemelkedésre panaszkodott, feleségének is szólt, hogy nincs jól. A gyógyszer nem használt, a láza felszökött. Mentővel vitték a Kútvölgyi kórházba, de egy óra múlva halott volt. Utolsó filmjéből még több jelenete hátra volt, így az Elveszett paradicsom sorsa bizonytalanná vált. Végül úgy fejezték be, hogy Barbara beszélt hozzá, de már csak a kamera nézett vissza a színésznőre.
– Kapsz egy ilyen lehetőséget, ami óriási felelősség, és nagy teher, de mégis hatalmas öröm és szerencse, és a közepén egyszer csak ez megszűnik, és úgy néz ki, nem lesz belőle semmi. Aztán Mihályfi Imre és a televízió úgy döntött, az nem lehet, hogy Téni bácsi utolsó munkája ne kerüljön a közönség elé. Ezért aztán mint töredék maradt meg, így ő is tovább él. Ott voltam élete utolsó filmkockáinál, szinte még gyerekként vele dolgozhattam, és ez csodálatos élmény.
Hat évvel ezelőtt Páger utolsó filmjének másik sztárja, Cserhalmi György vehette át a Páger Antal-díjat. Akkor a nemzet színésze elmondta: a tragikus végű forgatás utolsó monológját az ég felé fordulva, Téni bácsinak mondta el.
Dél-Amerikába emigrált
Páger Antalt fiatalon a zene és a festészet érdekelte, amit apja nem pártolt. Műkedvelő előadásokkal kezdte a színészi pályát, az első világháború után vidéki színházakban játszott, majd felkerült Pestre, a Vígszínházhoz szerződött. Hamar vezető színész lett, vagy száz filmben forgatott, a Hattyúdal, a Pacsirta vagy a Mici néni két élete máig emlékezetes szerepe. A második világháború után jobboldali nézeteiért antiszemitának kiáltották ki, filmjei tiltólistára kerültek, ő maga pedig Argentínába emigrált. Kormányengedéllyel, 1956-ban tért vissza, rehabilitálták, és tovább dolgozhatott. Élete végéig a Vígszínház tagja maradt.
