Sáfár Anikó nem bánta meg, hogy a karrier helyett a szerelmet választotta - interjú

Hajnalban ért haza egy vidéki fellépésről, és kora reggel már a rendelkezésünkre áll. Nem tud aludni?

Ó, ez nálam születési hiba. A szüleim és a testvéreim sem voltak boldogok, amikor annak idején, gyerekként is felkeltem hajnalban, és azt kiabáltam, éhes a banda. Én ugyanis már ébredés után éhes voltam, ezért őket sem hagytam aludni. Általában hajnali ötkorhatkor kelek, és mire mások felkelnek, már elvégeztem a teendőim jó részét.

Például?

Rendet rakok, mosogatok, mosok, bevásárolok, főzök, szöveget tanulok, kutyát sétáltatok... Minden olyat, ami nem egy színésznő feladata, de egy háziasszonyé igen! Az unokáim is rendszeresen leadják a kajarendelésüket, most spenótot, palacsintát kértek, a lányom székelykáposztát.

Ki tudja pihenni magát valamikor?

Nem igazán, de majd a sírban pihenek, lesz rá időm.

Utazószínházakban játszik, több százezer kilométer van a háta mögött. 

Szinte mindennap utazom, gyakran mondhatni, a világ végére. Negyven éve ülök a buszon, és ez már így is lesz.

Ezek szerint bőven van munkája, de azt említsük meg, hogy egy részük fergeteges beugrásokból áll.

Frissen tartja az agyamat, hogy hirtelen nagy mennyiségű szöveget kell megtanulnom, egyúttal halálfélelmem is van. Például hiába játszottam a múlt nyáron már egyszer a Pesti Művész Színházban, a Csárdáskirálynőben Kalocsai Zsuzsa helyett Cecíliát, a közelmúltban, amikor ismét beugrot- tam a szerepbe, az egészet újra kellett tanulnom, hisz nem játszom állandóan. Mindig félek, de nem panaszkodom, hisz ennyi idősen még fog az agyam, és alkalmas vagyok a beugrásokra.

Hogyan lett beugró színésznő?

Egész életemben beugró voltam. Mindig másodsorban gondoltak rám a rendezők.

Zavarja?

Korábban piszkosul bántott, hogy míg mások főszerepeket játszottak, én nem. Pótember voltam a rendezők szemében, egy jolly joker, ha hirtelen helyettesíteni kellett valakit, akkor hívtak. Egyrészről gondoskodtak arról, hogy agyilag topon legyek, érzelmileg azonban nem volt könnyű feldolgoznom, hogy állandóan a másodsorban állok. Soha nem voltam hősnő, mégis megszerettek és megjegyeztek a nézők.

Ahhoz, hogy mostohán kezelte önt a szakma, köze lehetett annak, hogy a Kádár-rendszer neves politikusához, Berecz Jánoshoz ment feleségül? Sokáig azzal vádolták: érdekhá- zasságot kötött.

Ez nagyon összetett. Részben a jellememből fakad, valószínűleg egész egyszerűen nem tartottak élvonalbelinek azok, akik döntöttek. Ettől függetlenül tettem és teszem a dolgomat. Másrészről, amikor a Papa engem és én őt választottam, olyan érzésem volt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Fantasztikus szerelmet éltünk meg együtt, elfogadtuk a másikat olyannak, amilyen. Ha számító lettem volna, a francia bankárnak vagy az amerikai filmrendezőnek mondok igent.

A karrierjére mégis bélyeget ragasztott a házassága.

Mindketten tudtuk, hogy lesznek nehézségeink. Azzal is tisztában voltam, hogy a rendszerváltás után az ő politikai karrierje is rövid életű lesz.

Van önben keserű szájíz a történtek miatt?

Nincs. A sors nem adhat meg mindent egyszerre. Ha a karrierem nem is volt olyan fényes, mint azt kislányként megálmodtam, a magánélet mindenért kárpótolt. Az egész már korábban is a levegőben volt. Balerina szerettem volna lenni, ám a sors közbeszólt, és egy évet a Szabadsághegyi Gyermekszanatóriumban töltöttem, mert csont-tbc-m lett. Számos megpróbáltatást le kellett győznöm, János mellett találtam boldogságra.

És ez a szerelem már több mint harminc éve töretlen.

Így igaz. A Papa nyolcvankilenc éves, és nekem az az életcélom, hogy százéves koráig megőrizze szellemi frissességét és fizikálisan is rendben legyen. Nagyon érdeklődő, rengeteget olvas, tájékozott a világ dolgairól. Havonta egyszer-kétszer összejönnek a barátaival, beszélgetnek, vacsoráznak, jól elvannak. Szóval megvagyunk, élünk.

Szoktak közösen utazni?

Csak nyáron. Az igazság az, hogy a színházi évadban annyit utazom, örülök, ha otthon lehetek egy kicsit. Szeretek otthon lenni. Közel lakunk az erdőhöz, élvezem a természet és az állatok közelségét. Időnként odatévednek az őzek, vaddisznók, és rendszeresen etetünk egy rókacsaládot is. Boldog és elégedett ember vagyok.