Nyolc éven át, 1993-tól imádták a nézők a Kisvárost. A sorozatot azóta is folyamatosan ismétlik, nézik, megunhatatlan. A legendás szerelmespár, Zolnay Miklós és Komlósi Mari megformálóival azokról az időkről és a máról beszélgettünk.
Forrás: Hatlaczki Balázs
Hogyan kerültek a sorozatba?
Lux Ádám: Az első rendező, Várkonyi Gábor hívott. Mivel tragikusan hamar, az első húsz rész leforgatása után meghalt, már nem fogom megtudni, miért gondolt rám.
Tóth Auguszta: Huszonegy évesen az Arizonában kezdtem, ahol Várkonyi Gábor rendezett a Megint hazudtál című darabban. Mondta, hogy indul egy sorozat, amelyben írna nekem egy szerepet, de ez sok hátránnyal is járhat a szakmámban. Örültem nagyon, mit törődtem hátrányokkal! Pedig akkor volt még egy érdekes megkeresésem Németországból. A UPC-től kaptam egy levelet, hogy menjek ki dolgozni. Megfordult a fejemben, hogy megyek, de úgy döntöttem, az ígéretes színházi szerepeim és a Kisváros miatt itthon maradok. Ezt még nem mondtam el senkinek. Sosem bántam meg a döntésemet. Imádtam a sorozatot, pedig néha nagyon fárasztó volt. Gyakran forgattunk éjszaka, előadás után rohantunk le Szigetvárra, a kocsiban aludtunk.
Á: Akkor még nem volt autópálya. Egyszer olyan hófúvásban mentünk le, hogy fennakadt a kocsi. Kozák Andrissal toltuk az autót, mert elakadt.
A: Sokszor szirénázó rendőrautóval jöttünk, mert másként nem értünk volna Pestre az előadásra. Hét óra előtt öt perccel landoltam a színházban. Ha saját autóval mentem, gyakran megbüntettek gyorshajtásért, és erre nem vagyok büszke.
Á: A Tévedések vígjátékában én voltam a kezdőember a József Attilában. Hét előtt öt perccel értem a színházba, de hétkor talpig jelmezben ott álltam a színpadon. Izgalmas volt. Engem is kapott el rendőr gyorshajtásért, de csak annyit mondott: „Sietünk? Csak nem a Kisvárosba? És elengedett.
Tóth Auguszta
Kalandos munka lehetett.
Á: Az volt. Például életemben egyszer síeltem, amikor Ausztriában forgattunk.
A: Én sem síeltem előtte, de az volt a jelenet lényege, hogy Mari nem tud síelni. Ezt hoztam. Keményen dolgoztunk, sok jelenethez nem kellett kaszkadőr. Még abban a részben sem, amelyikben elraboltak, és bezártak egy házba, amit rám gyújtottak, én rúgtam ki az ajtót, én gurultam le a lépcsőn.
Ne feledkezzünk meg a szerelemről!
Á: Jópofa, hogy Augusztával a sorozatban és a valóságban is összefonódott a magánéletünk. A sorozatbéli és a civil lánykérés majd egy időben zajlott. A filmbélihez képest alig fél évvel később volt az igazi esküvőm. Auguszta jött gratulálni az egyházi szertartás után, és csak annyit mondott: „Most, hogy megnősültél, válok!” Hiszen a sorozatban már a férje voltam. A feleségem aggódott: a filmben összead benneteket Augusztával egy pap, az ugye nem érvényes?
A forgatáson találkoztak először?
Á: Már ismertük egymást. Négy évvel később kezdte a főiskolát, és ugyanazok a kitűnő tanárok voltak az osztályfőnökeink, Horvai István és Kapás Dezső. Színházban is játszottunk együtt korábban és később is. Fél szavakból megértjük egymást.
Hogy ismerte meg az igazi feleségét?
Á: Dolgoztunk együtt, ő szinkronrendező, Pócsik Ildikó. Amikor megismertem, még mindketten párkapcsolatban éltünk. Később kérdezősködtem valakinél, van-e párja. Az illető csak nekem elárulta, hogy nincs. Ugyanis Ildi azt terjesztette, hogy van, hogy hagyják békén a pasik. Az információ birtokában összejött az első randi. 1993-ban indult a sorozat, 96 őszén jegyeztem el, 97 nyarán esküdtünk. A feleségem Augusztával is jó barátságban volt.
Lux Ádám
A sorozatban nem lett gyerekük. A valóságban?
Á: Két szép, nagy gyerekem van. Hanna húszéves, egyetemista, műfordító szeretne lenni, mint az édesapám, aki író, műfordító volt. Beni tizennyolc lesz, gimnazista. Szeretik a színházat, de egyik sem akar színész lenni, ami megnyugtat.
A: Nekem Ádám volt az első „férjem”. ( Nevet) De félre a tréfával! Emlékszem, amikor a ruhaszalonban válogattunk menyasszonyi ruhát, olyan volt, mintha igazából készülődtünk volna az esküvőre. Nagyon szép ruhát kaptam. Sőt azon a forgatáson még a keresztapám, Tóth György katonatiszt is egyszer csak megjelent. Kiderült, hogy az ő hadtestjét vezényelték ki a forgatásra, mint Zolnai főhadnagy díszszázadát, akik a templomba való bemenetelünk közben sorfalat álltak nekünk. Aztán igazából is férjhez mentem, két szép gyermekünk van, egy tizennégy éves fiú és egy tizenkét éves lány. Négyen élünk együtt boldogan.
A nézők el tudtak vonatkoztatni, hogy a sorozatban szerelmesek?
A: Egyszer egy baráti társaságban, amikor még szingli voltam, odajött hozzám valaki, hogy ő X. Y. válóperes ügyvéd, és ha bármi gond van, forduljak hozzá. Egy pillanatra lefagytam. Reméltem, hogy csak viccel! (Nevet) Sokáig sokan nagyon komolyan vették, hogy mi férj és feleség vagyunk. Amikor egyszer nyaraltunk a férjemmel, és sétáltunk kettesben, az utcán számonkérte rajtam egy nő, hogy ki ez az ember mellettem? Hol van Zolnai? Csak nem elváltunk?
Á: Noszvajon nyaraltunk, amikor odajött hozzám egy vadidegen: „Szevasz, mi újság nálatok?” Kiderült: katonatiszt civilben, és afelől érdeklődik, hogy az egységemben minden rendben van-e.
A férje a Kisvárosból ismerte meg?
A: Baráti társaságban találkoztunk, szerintem ismerős voltam neki, de nem tudott hová tenni. Nem falta a sorozatot. Pedig a mai napig, bárhová megyek játszani, mindig van valaki, aki összekacsint: „Hogy van, Mari?” Várkonyi egykori kérdésére, hogy jól végiggondoltam-e a döntésem, mert kapni fogok hideget-meleget a szakmámban azért, hogy vállaltam a sorozatot, így utólag azt mondom, megérte elviselni a sok „hideget”, cserébe azért a sok meleg fogadtatásért, amit még ma is kapok a közönségtől.
Pedig sokat dolgoznak most is.
Á: A rendezők közül különösen jóban lettem Pozsgai Zsolttal. Vele máig sokat dolgozunk együtt. Tavaly forgattunk Kálvinról és Loyolai Szent Ignácról egy tévéfilmet, a Megszállottakat, amely mindenhol fődíjat vagy a legjobb film díját nyerte el. Májusban az Átriumban lesz egy bemutatónk, a Bárcsak, Fésűs Nellyvel, Bródy János dalaival, Janik László rendezésében. Sok darabban játszom, például egy musicalben, a Gyöngyhajú lányban a RAM-ban, amit az Omega dalaira írtak.
A: Hatodik évada vagyok a Nemzeti Színházban társulati tag, tizenhat darabban játszom. Van monodrámám Mezei Máriáról, Játszom többek között a Passióban Máriát, a Csongor és Tündében, a Szent Iván-éjiben, a Cyranóban Roxant, az Ember tragediájában stb. 2016. decemberében Érzések címmel jelent meg lemezem, valamennyi dalnak én írtam a szövegét.
Maradt a kapcsolat a sorozat után?
Á: Kifejezetten nem, de mindig örültünk, ha összefutottunk egy színdarab vagy szinkron kapcsán. Előtte és utána is sokat játszottunk együtt.
A: A felesége olykor meghív egy szinkronra. De Ádám, néha rád is szoktam csörögni. Megkérdezem, hogy vagytok. Képzeljék, egyszer elmentem a családommal nyaralni Horvátországba. Sétálunk a tengerparton Zadarban, és kik jönnek szembe? A Lux család.
