B. Tóth László: Gépfegyveres rendőrök üldözték a műsorai miatt - interjú

Van kedvenc dala?

Rengeteg. Óriási Beatles-rajongó vagyok, a Fool on the Hill daluk nagy kedvencem. De rengeteg jó zene van. 

A Retro Rádión 16 év után indult újra a Poptarisznya.

Gyakorlatilag igen, bár nyolc éve ment az online rádiómon, amit huszonöt földi sugárzású rádió vett át. A Retro Rádióban kibővítettem az 50-estől, a 90-es évekig. Öt évtized dalaiból válogatok.

Hogy született a Poptarisznya név?

Én találtam ki, két perc alatt, míg bementem Török Marihoz, aki a zenei főosztály könnyűzenei részlegének volt a vezetője. Mondta, hogy csinálhatom azt, amit már egy hónapja kértem. Hívott, kérdezte, mi lesz a műsor címe. Fogalmam nem volt, mondtam, várj, átmegyek hozzád. Az alatt a húsz lépés alatt találtam ki. 

Nem szerepelhetett bárki a műsorban. Hogyan szelektált?

Minden, ami jó volt, bejuthatott, ami rossz, az nem. Műfajokat nem szelektáltam, lehetett diszkó, rock, country, csak jó legyen. Igaz, ezt én döntöttem el, de nem sokat tévedtem. Olyanról, hogy haragszik valaki, arról nem tudok. Hálásról igen. Volt a Csillagfény Disco a Petőfi Csarnokban, az első olyan klub, ahol a zenekarok egy-egy dallal léptek fel, esetleg kettővel. Először nekem hozták a dalt a diszkópultba, ha jó volt, vasárnap lejátszottam a Poptarisznyában. A Bonanza Banzájnak én játszottam először az Induljon a banzáj című számát. Nem én csináltam meg a zenekart, de én indítottam el az egymilliós hallgatottság felé. Könnyebb volt továbblépni, ha a Poptarisznyában elindult valami. Ez elég felelősségteljes munka volt.

Miért üldözték a Poptarisznya miatt gépfegyveres rendőrök?

Nem amiatt, hogy lemezt lehetett nyerni! Kitaláltam egy játékot, lejátszottam dalokat, ha felismerték az előadót, és a nevek kezdőbetűit összeolvasták, akkor meglett a hely, ahol a közvetítőkocsi állt. Az állatkertet kellett kirakni, ahová elsőre négyszázan érkeztek. Nagy őrület volt. A kolléga hibázott, sosem látott négyszáz embert együtt. Azt mondta nekik, elintézem, hogy Laci kijöjjön. Visszajött a rádióhoz, vele a négyszáz ember. Jött a portás: Jaj, nagy baj van! Imre bácsi, 56-ban voltak itt ennyien utoljára. Skandálták, hogy Poptarisznya, B. Tóth. Összeszedtem az összes felesleges lemezt, kirohantam, és kidobáltam a gyerekeknek: mindenki nyert! Jött két ember zakóban, a karjukat nem tudták letenni. Rám ordítottak: maga a B. Tóth? Igazolja magát. B. Tóth vagyok, mondtam. Aztán rohantam a stúdióba, nehogy lejárjon a lemez. Jöttek utánam, kérdezték, mi történt itt? Levették a zakót, a hónuk alatt volt egy-egy gépfegyver. Másnap komoly „táncrendem” volt, elnök, párttitkár, mindenkihez kellett mennem. Ki is rúgtak, de csak szombatig, mert vasárnap Poptarisznya volt. Most már röhögök rajta, de akkor „zabszemakció” volt, hogy mi lesz ebből. Akkor még építettük a kommunizmust.

Mi az eredeti szakmája?

Lehettem volna vegyészmérnök, de a lábamra ömlött a kénsav, és akkor megsértődtem, hogy ez veszélyes szakma. Anyámék nem örültek. Akkor elmentem elektroműszerésznek, aztán rádió- és tévéműszerésznek. Elvégeztem az ide illő iskolákat. Dolgoztam az Orionban, a BHG-ban és a Gelkában is, a híres Ráday utca 16.-ban. Oda hordta a szakma a cuccait javítani, élén Zoránnal. Azóta is haverok vagyunk.

Az egy drámai időszak volt.

Az érettségi évében halt meg az édesanyám. Azt nem kívánom senkinek, borzasztó időszak volt. Anyámmal voltam igazán jó viszonyban, és a nagymamámmal, aki anyám után egy hónappal halt meg. Ömlött a nyakamba a baj.

Tudott kibe kapaszkodni?

Leginkább magamba és a sportba. Aktívan asztaliteniszeztem, a sport mindig is meghatározó volt az életemben. Később teniszezni kezdtem, ami a mai napig megmaradt.

Abban az időben már ismerte az első feleségét.

Még nem voltam ötéves, amikor a nem egészen egyéves gyereket babakocsiban toltam a Tinódi téren. Egy bukkanóban megakadt a kerék, és kiborult. Utána hosszú szünet, majd amikor ő érettségizett, én már műszerész voltam, akkor felfedeztük egymást. Ebből a házasságból született a lányom, Sarolta. Elég hosszú házasság volt, több mint harminc év, aztán szép lassan kihűlt. A második házasságomban élek, úgy érzem, most nagyon kiegyensúlyozott az életem.

Kétszer is lehet annyira szerelmesnek lenni?

Abszolút, és a lányommal is nagyon jó a kapcsolatunk. Neki is, nekünk is van kutyánk, sok problémát megoldanak.

Valóban annyira eltartja magától az ismertséget, hogy a gyereke az osztálytársaitól tudta meg: rádiózik?

Pontosan így volt. Távol tartottam a műfajtól. A gyerekek mondták neki: szólj apádnak, hogy ne pofázzon bele a zenékbe. Nem értette, hogy miről beszélnek. Azért rádióztam, diszkóztam, mert szerettem, nem azért, mert sztár akartam lenni. 

1989-ben a Calypso Rádióval történelmet írt.

Azt hiszem. Egyedülálló volt, az első interaktív rádió, és itt voltak a legjobb műsorvezetők. De mint mindennek, 2002-ben ennek is vége lett. Akkor ki is léptem a Magyar Rádióból. 

A barátok megmaradtak?

Nem! Baromi nagy törés volt, gazdaságilag is. Tízből egy egység maradt, miközben volt gyerekem, tartozá­saim. A barátokról annyit, addig vagy jó barát, amíg olyan pozícióban vagy, hogy tudsz segíteni. A zenei szakmáról beszélek. Ha nem vagy olyan helyzetben, azonnal elfelejtenek, és veszik elő a másikat. Ezt nem érdemeltem meg, több jót tettem nekik, mint rosszat. Ha ők így, akkor én is így. De vannak azért, akik akkor is, most is mellettem vannak. Zorán, Fenyő Miki, a Dolly Roll, szegény Kékes Zoli. Nagy törés volt, de mindig kell valaminek történnie, hogy elindulhasson valami új. Néhány évvel később elindult a Sztár FM, amit három év után abbahagytam, mert nem bírtam a reggeleket. Csináltam a diszkókat, hajnali ötkor mégis csörgött az óra. Belefásultam. A Juventusszal egy épületben volt a Sztár FM. Sosem felejtem el azt a búcsúztatást! Ott összejött mindenki, ajándékokat kaptam, szem nem maradt szárazom.

Hallgat rádiót?

A sajátomat, a Retro Rádiót. Ha újat akarok, akkor a Rádió1 szól. 

Elégedett?

Igen, most teljesen rendben van minden. Dolgozom jó sokat, nagy örömmel, és utána szeretek hazajönni.