Két évvel a halála után sem tudja feldolgozni a legendás komika elvesztését Balázs Andi, akiben Lorán Lenke az utódját látta.
Máig fájó szívvel emlékszik a 2017-ben, 90 éves korában elhunyt Lorán Lenkére Balázs Andi. A színésznő tíz évvel ezelőtt, egy próbafolyamat során ismerte meg a legendás komikát, akivel általában a lakásával szemben levô Komédiás étteremben találkoztak.
– Mindig azt mondta Lencsike: előttem az utódom. Jókat nevettem ezen, álmomban sem gondolnám, hogy akkora színésznő és ikon leszek egyszer, mint ő. De mindig biztatott: Majd meglátod! – kezdte az emlékezést Andi, aki karrierje során két darabban is együtt játszott a színésznővel, akinek rövidesen a legközelebbi baráti köréhez tartozhatott.
– Sokat jártam fel hozzá, sosem hagyta el a közismert humora. Egyszer egy téli hétköznap délután meglátogattam, kint hóvihar volt, én lekuporodtam mellé, és órákig beszélgettünk. A végén megfogta az apró kezével az enyémet, és abban a pillanatban elsírtuk magunkat. Tudtuk, ez egy igaz barátság. Mindig úgy ültem ott, mint a barátnője és az unokája egy személyben, az ötvenegy évvel fiatalabb barátnőjének hívott. Az utolsó pillanatig bomba csaj volt, finomság és nőiesség jellemezte, miközben kiváló társaság volt, eszméletlenül penge aggyal, pedig ő azt gondolta, hogy már öregszik, és semmire se emlékszik – mesélte Andi.
A Karinthy Színház sztárja nemcsak emberileg, hanem szakmailag is rengeteget tanult Lorán Lenkétől, és szinte az utolsó napokig ott volt mellette, ha nem személyesen, akkor egy kedves tárgy révén.
– A névnapján, nem sokkal a halála előtt voltam nála a kórházban, szerencsére nagyon jó állapotban találtam. Imádjuk a mütyüröket, vittem neki egy kézművesangyalkát. Azt mondtam neki utoljára, nagyon-nagyon szeretlek, mire ő megszorította a kezemet, és azt felelte: én is, és az angyalkád vigyázni fog rám. Az elvesztése olyan volt számomra, mint az édesanyám, vagy Bajor Imi halála. Mindennap megnézem azokat az apróságokat, amiket kaptam tőle, például egy laikus szemlélő számára giccses retikült gyöngyökből, amibe semmit se tudok beletenni, de számomra a világot jelenti, mert emlék Lencsikétől – folytatta Andi, aki a színházi évadot két, rendkívül izgalmas szereppel zárja, hiszen hamarosan megkezdődnek a Mézga család című zenés darab próbái, és a közelmúltban mutatta be a Veres 1 Színházban a Csoportterápia című darabot, amelyben egy kényszeres hazudozót alakít.
– Hazudozni nem szoktam, de a kényszerességet ismerem: sok megrögzött szokásom van, nem is titkolom: a színpadra lépés előtt köpök egyet, a színpadra lépés előtt öt perc teljes nyugalomra van szükségem, és a színpadon lévő széket is megsimogatom, mielőtt ráülök – mesélte.
