Szombaton ünnepli 68. születésnapját a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, zenészikon.
Forrás: Knap Zoltán
Isten éltesse sokáig! Szeret ünnepelni?
Nem, mert figyelmeztet az idő múlására. Ilyenkor eszembe jutnak régi születésnapi emlékek, például, amikor négyévesen kaptam apáméktól egy gyerekzongorát. Gangos házban nevelkedtem, ahol délben a Jó ebédhez szólt a nóta. Jöttek zenészek, hegedűvel, tangóharmonikával, ami nagyon tetszett. Egy hétvégén csend volt, nekem már megvolt a harmonikám, a zongorám is, és kimentem eljátszani a magamtól megtanult dalokat. Erre újságpapírba csavarva dobáltak le pénzt a lakók. Ez volt az első haknim, gázsim.
Az ötvenedik is nagyon emlékezetes volt. Fanatikus Barcelona drukker vagyok, és az volt az ajándékom, hogy meghívtak egy Real Madrid-Barcelona meccsre Madridba. A Barcelona a Hiltonban szállt meg, és a meccs előtti este meghívott oda a másodedző, Henk ten Cate, akit az MTK-ban is dolgozott, így egy asztalnál ültem Ronaldinhoval, Messivel és az összes akkori világsztárral.
Négyévesen vesztette el az édesanyját, az nem lehetett könnyű.
Kicsi voltam, még nem fogtam fel. Anyukám elvesztését az apai nagymamám pótolta. Csak később fogtam fel a hiányát, amikor már kapiskáltam az élet dolgait.
A zenélés akkor kezdődött?
A szüleimmel feltettük az életem a komolyzenére, erre megjelent a Beatles. Mindent eldobtam, azt mondtam, ilyen akarok lenni. Senki nem tudott eltántorítani. Megbolondították a korosztályom. Hiszek a sorsban, egyenes utam volt a szakmában. Ötvenvalahány év után még mindig zenélek, azt csinálhatom, amit szeretek, és úgy érzem, engem is szeretnek. Fontos, hogy a dal és a szöveg szinkronban legyen, ezért óriási szerencsém van a szövegírómmal, Horváth Attilával, aki ötven éve a barátom.
A játékán érződik a klasszikus tudás.
Érdekes a sors, egy zongoratanárnőhöz jártunk a konzervatóriumba Presser Gabival egy évig. A 60-as évekről beszélek, ő omegás volt, én neotonos lettem. Akkor a Neotonban Som Lajos volt a basszusgitáros, Debreczeni Ciki a dobos, benne volt, Pásztor László, Galácz Lajos és jómagam. A 71-es első nagylemezünk után kaptunk állami kiküldetést Nigériába és Ghánába. Akkortájt alakult át a világ zenei élete, a Woodstock fesztivál hatására. Sommal mi is elhatároztuk, hogy kemény rock felé megyünk el, ez lett a Taurus XT a második szupergroup. Csatlakozott hozzánk, a gitárkirály, Radics Béla, Brunner Győző, és innen datálódik kapcsolatunk Horváth Attilával. Aztán 1972-ben Somot, Zorán váltotta.
Miért volt rövid életű a Taurus?
Nem úgy kezelt minket az akkori rendszer, ahogy azt kiérdemeltük. És lett egy szerb menedzserünk, akivel elindultunk egy koncertturnéra, Belgrádtól bejártuk az összes nagyvárost. Az utolsó koncerten vártuk az elszámolást, de kiderült, a menedzser simlis volt, már rég Amerikában költötte a turnépénzt. Ezután egy alkalmi zenekarral elmentem Ausztriába vendéglátózni. Művészi bérmunkás voltam, 1973-ban tizennégyezer schilligért, ami akkor óriási pénz volt.
Aztán 1978. május elsején bemutatkozott a Korál Demjénék előtt az Ifiparkban.
A V'Moto-Rock előzenekara voltunk, de nem engedtek le a gyerekek a színpadról. B. Tóth Laci volt a műsorvezető, meg kellett ígérnie a közönségnek, hogy lesz még Korál, hogy elengedjenek. Itt indultunk, és tavaly lett vége negyven év után az Arénában. Megromlott az egészségem, azokat a feltételeket nem tudom vállalni, amivel egy koncert jár.
Volt egy balesete, amikor a Neotonnal Olaszországban turnéztak.
Mindig szerelmes típus voltam, nem akartam elvállalni, ezért megígérték, hogy jöhet velem a barátnőm. Szicíliáig bejártuk az országot, naponta öt-hatszáz kilométert autóztunk. Egy alkalommal annyira fáradt voltam, hogy elaludtam vezetés közben. Szerencsém volt, csak egy kilométerkövet vágtam telibe. Nem lett bajunk, az autó lett totálkáros. Ez a hölgy tizennégy évig volt a feleségem. Utána lett egy hosszabb kapcsolatom egy tévébemondónővel. Majd felnőttem, gyerekem anyjával huszonvalahány éve együtt vagyunk.
Szétszedték a nők?
Szerettem őket, ők is engem, de soha nem éltem vissza a népszerűségemmel. Ha nem volt meg a lelki kapcsolat, a testiért nem hajtottam.
Önről azt mondja a szakma, ember tudott maradni. Például, egy roadnak a temetésén, aki sok zenésszel dolgozott együtt, csak ön volt ott.
Hagyjuk a temetéseket! Utoljára a Somlóén voltam, és akkor megfogadtam, soha többet. Borzasztóan megviselt. Én már csak a saját temetésemre megyek. Van gond a szívemmel, de mindent megteszek, hogy jól legyek. Kevés munka, kevés stressz, huszonöt éve nem dohányzom. Alkoholista soha nem voltam, egyedül a lányok… Csak viccelek.
