<p>Fiatalon élte át a kudarcélményt Cserhalmi György. A Nemzet Színészének minden álma az volt, hogy vívásban érjen el sportsikereket, de edzője eltanácsolta. Így került a színpadra.</p>
Forrás: MTI
Van az a mondás, amikor egy másik ember által valami rossz ér, hogy sosem tudhatod, mikor tesznek veled jót. Így gondolja ezt Cserhalmi György is, akit talán sosem ismerhetünk meg, ha edzője nem elég őszinte hozzá.
A kis Gyurika még Debrecenben ismerkedett meg a vívással. Nem volt ügyetlen, de különösebben nem tűnt ki társai közül. Egyetlen tréninget sem hagyott ki, de valami hiányzott belőle, hogy válogatott sportoló lehessen.
– Minden vágyam az volt, hogy én legyek a legjobb, de legalább a jók között tartsanak számon – mesélte a Kossuth-díjas művész a Borsnak. – Vívtam, edzettem aztán egyszer csak szembesültem a számomra megdöbbentő ténnyel, belőlem soha nem lesz igazi bajnok. Ráadásul mesterem, Fülöp Gyula sem látott bennem túl sok fantáziát, röviden fogalmazva, eltanácsolt az egyesületből. Igaz, vigaszként annyit mondott, van bennem valami, de azt nem a páston fogom megmutatni. Próbálkozz a színészmesterséggel, mondta, mert bár úgy tudnál vívni, mint ahogyan színészkedsz egy-egy bekapott tust követően.
Cserhalmi György sportolói pályafutása így aztán megrekedt, viszont késôbb a filmjeiben, s a színpadon bizonyította, hogy tornából nem volt felmentve. A főiskolán a vívás, a lovaglás is a kedvencei közé tartozott.
