Gaál Noémi szerint az élet kiszámíthatatlan körforgását csak felkészülten és némi tartalékkal a zsebünkben lehet túlélni. Az ATV időjósa egy pillanatra sem dől hátra.
Forrás: Hatlaczki Balázs
Nagyon jól néz ki, hogy van most?
Köszönöm, jól. Szépen lassan kezd beérni a munkám gyümölcse, de örök körforgás az életem. Sosem szerettem hátradőlni, megelégedni azzal, ami jutott. Mindig is több lábon álltam, ez pedig most sincs másként.
Hol az ATV képernyőjén láthatnak a nézők, hol pedig az ajándékboltomban, a pult mögött találkozhatnak velem a vásárlók. Mind a kettő nagy odafigyelést igényel, és teljes embert kíván, de úgy érzem, így kerek az életem.
Nap mint nap két teljesen különböző területen kell helytállnia, de vajon a vásárlók és a nézők ugyanazt a Gaál Noémit ismerik?
A boltban állítólag sokkal közvetlenebb és lazább csaj vagyok, bár én ezt nem feltétlenül így gondolom, csak a televíziós munkám nyilván megkövetel egyfajta távolságtartást. Nem viháncolhatok kedvemre a képernyőn, noha tény és való, hogy az ATV-nél nagyobb szabadságot kapok, mint korábban.
Teljesen más élményekkel, adott esetben kudarcokkal jár a jelenlegi munkám, de ma már sokkal elővigyázatosabb és felkészültebb vagyok, úgyhogy nem esnék kétségbe akkor sem, ha egyik napról a másikra elveszíteném az állásomat.
Anyagi megfontolásból áll több lábon?
Részben. Anyukám szokta is kérdezni, hogy honnan jön belőlem ennyi ambíció, hogy hajlandó vagyok mindennap fél hatkor felkelni, menni, csinálni és dolgozni, intézkedni, árut rendelni, meteorológiai előrejelzéseket figyelni. Most mit mondjak? Ezt láttam otthon is. Édesanyám egy kis faluból származik, és már fiatalkora óta azon dolgozott, hogy a kevéske fizetéséből összekuporgasson magának annyi pénzt, hogy tudjon belőle venni egy saját lakást. Mindig félretett, spórolt, és nem kevés dologról lemondott, de a végén fel tudott mutatni valamit, amire jogosan lehetett büszke. Hisz mi másért dolgozunk, ha nem az elismerésért és az anyagi biztonságért?
Jól bánik a pénzzel?
Azt gondolom, igen, de úgy fogalmaznék inkább, hogy mindig jut is és marad is. Annak nem sok értelmét látom, hogy az ember végigdolgozik egy életet, és közben nem élvezi annak eredményét, mindent megvon magától és kuporgat. De tény és való, ahhoz, hogy ne érjen minket kellemetlen meglepetés, igenis fel kell készülni, és tartalékolni kell, ha netán beütne a krach.
