A mai napig találhatunk olyan fotókat a táncművészről, amiken szinte teljesen meztelen. Ez akkoriban egyedülálló volt, most azt mondják, ő az örök nő.
Az oroszlán ugrani készül című filmben vetkőzött először?
Nem, az Egy magyar nábob volt az első. Száz szál gyertya és száz cigány lány közül engem tesz fel Bessenyei az asztalra. Akkor rántja le rólam a ruhát, amikor már részeg. A karjában tart Bessenyei, miközben kajánul néz rám Iván. Minden reklámban ez volt, és ment Nyugatra is. Ekkor olyan tizenhét-tizennyolc éves lehettem.
Milyen volt ilyen nagyszerű színészekkel együtt játszani? Nem félt?
Azt sem tudtam, mi az a film. A régi világban mi nem jártunk moziba. A balettintézet régen rosszabb volt, mint az idegenlégió. Bessenyei, Darvas, Kibédi Ervin, és még sorolhatnám a nagyszerű színészeket, mind úgy bántak velem, mintha a kollégájuk lettem volna száz éve. A nagy művészek mindig alázatosak, tisztelettudók, és soha nem érzékeltették, hogy kezdő vagyok. Borzasztóan szerencsésnek mondhatom magam, minden filmben úgy bántak velem, mintha színművészetit végzett kolléga lettem volna.
Nem próbálták meg elcsábítani?
Soha. Soha, senki, semmilyen ajánlatot nem tett. Igaz, Magyarország legtehetségesebb operatőre, Hildebrand István udvarolt, és később megkérte a kezem. Ő forgatta az Egy magyar nábob, A veréb is madár és Az oroszlán ugrani készül című filmet is.
Az Oroszlánban Bujtorral volt szerelmi jelenete, és látszott a melle.
Psota akkor együtt volt Bujtorral, szerelmesek voltak. Amikor Istvánnal volt az ágyjelenetem, akkor Psota úgy állt az ágyunk végénél Hildebranddal, mintha tényleg kápó lett volna. Borzasztó szigorúan, árgus szemekkel nézett. Tőlem megcsókolhatott Bujtor az ágyjelenetben, hidegen hagyott, mi csak jó barátok voltunk. Se Bessenyei, se ő, se senki nem tett soha ajánlatot. Nem mertek. Nagyon kedves vagyok, de úgy viselkedem, hogy nem mer senki közeledni. Csak a bunkók mertek megjegyzést tenni rám. De az első mondat után csípőből tüzeltem. Nem véletlen, hogy egész életemben jó, ha tíz férfi volt összesen.
Komolyan?
Igen, és mind hosszú évekig. A végén „összeértek”, mindig kettő volt egyszerre, mert egyik se mondott le a másik javára. Életem első szerelme után két férfi volt az életemben, az egyik zsidó, a másik náci. Huszonegy éves lehettem, leültettem őket egy asztalhoz, de egyik se mondott le rólam. A nácitól kaptam a házamat, a másik, Blumenthal Antal Bumi, az MTK intézője volt az, aki azt mondta: maga nem ide való, maga sztár. Ezt a szót nem én nem ismertem, de senki. Bumi mondta, hogy fel kell jönnöm Pestre, és ő vitt el a Pannónia Vendéglátó igazgatójához, Somogyi Jenőhöz. Azt mondta: hoztam neked egy sztárt. Onnantól öt helyen dolgoztam a Moulentől a Casanováig, az Édentől a Lidóig, színház mellett. Vasárnap három, hétköznap két előadásom volt a Kamara Varietében. A havi keresetem tízszer annyi volt, mint édesapám fizetése.
