Éles István A denevérben lép színpadra az Újpesti Zenede éneknövendékeinek társaságában. Énekelni nem fog az operettben, de szerinte ezért sokan hálásak lehetnek.
Borostásan, hatalmas bilincsekkel a nadrágszíján, két, vagy még inkább három számmal nagyobb nadrágban alakítja Froscht, a börtönőrt, aki ugyan dalra nem fakad az előadáson, viszont olyan részegnek tűnik, mint az a bizonyos csacsi.
– Nagyon örültem, amikor a zeneiskolások megkerestek, hogy én legyek újra Frosch, a piás foglár a darabban – újságolta Éles István. – Jó dolog, ha hat-hét év távlatából is emlékeznek még az emberre, ugyanis akkor már egyszer felléptem velük. Lehet, jó részeg, illetve börtönőr voltam akkor.
Éles István elmondta, arra nagyon ügyel, hogy még véletlenül se hasonlítson a felejthetetlen Latabár Kálmán által formált foglárra. Kijelentette, úgysem lehet és nem is akarja a zseniális művészt leutánozni. Buktató is akad a szerepében – tette hozzá –, mert egy „részeget” nagyon könnyű túljátszani. A nagyszájú, szerethető, bumfordi Froschból könnyen lehetne szánalmas figurát faragni.
– Érdekes a szerepem, hiszen operettről van szó, én mégsem fakadok dalra – fogalmazott a humorista. – Igaz, ezzel csak nyerhet a nagyérdemű. A partnereim, a zenede hallgatói egyébként már igazi profi énekesek, meghagyom számukra a nótázást. Viszont, a szöveghez hozzányúlhattam, mondhatni, kissé aktuálisabbá tettem. Például, a pálinka nagy barátja, Frosch annak idején azt mondta a főnökének, amikor ki akarta őt rúgni, hogy: no-no, védett korban vagyok, ez a válasz most úgy hangzik: no-no, nagyszülői „gyedes” vagyok.
