A Nemzet Művésze csendesebb nyár elé néz, de pár napra szeretne eltűnni a tengerpartra két gyermekével.
Hétfőn életműdíjat vesz át az 5. Magyar Filmhét megnyitóján. Mit szólt, amikor meghallotta, hogy életműdíjat kap?
2015-ben kaptam már Arany Medál díjat, hatalmas megtiszteltetés, de ez itt egy állomás, megünnepeljük és megyünk tovább.
Rögtön el lehetne keseredni, hogy „Jaj Istenem, egy életműdíj, itt a vége!” Nem gondolom, hogy így lenne, most is éppen egy próba szünetében vagyok. Jólesik, ha gondolnak rám, minden díj egy öröm, bizonyítéka annak, hogy valamit jól csináltam. Úgyis mindig önbizalomhiánnyal küzdöttem, ezért is jó, ha megveregetik az ember vállát.
Az önbizalomhiányos szó lenne az utolsó, ami eszembe jut önről.
Pedig annak tartom magam! Mielőtt kimegyek a színpadra, mindig várom a jelet a jóistentől, ami megkülönbözteti ezt a munkát az előzőektől. Ugyanezt csinálom a forgatásokon vagy az életemet meghatározó döntéseknél. Ha szerencsém van, lesz egy pont, ahol megnyugszom, és összeáll a kép.
Hogyan dolgozott gyermekkorában és a pályája elején, hogy erősebb legyen az önbizalma?
Emlékszem, rengeteget imádkoztam a hegygerincen, hogy valami menjen jobban az iskolában. Volt, amikor böjtöltem is, akár a vallásomból adódóan, akár ha valamiben segíteni szerettem volna a fiamnak vagy a lányomnak, hittem benne, hogy így elérem a célomat. Ezek a pillanatok megerősítették az életemet.
Láthattuk, milyen szeretettel követi gyermekei sorsát, a Rocco és fivérei című darabban azonban egy igazi kemény olasz anyát kell életre keltenie.
Igen, kicsit másnak tűnik ez a karakter, mint ahogy én élem meg az anyaságot. Anyaként nagyon izgalmas hozzáállni ehhez az asszonyhoz, mert nekem is rengeteg vesztességgel vagy csalódással kellett szembesülnöm az örömeim és sikereim mellett. Ezek a pillanatok átitatják az ember minden sejtjét, ezekből igyekszem építkezni. Még csak a próbáknál járunk, de máris nagyon izgalmas.
Hogy néz ki a nyara, vannak közös tervei a gyermekeivel, Katával és Gergővel?
A nyaram most csendesebb lesz, van pár fellépés, de filmes munka egyelőre nincs kilátásban. 8–10 napot biztos szabaddá teszünk, és elutazunk valahova a tengerhez, hogy együtt lehessünk. Lett volna egy premier, de ütköztek a premierek, így nem tudtam vállalni. Hívtak vidékre is, de már több mint 15 éve egyedül élek, kifejezetten megszoktam és szeretem ezt az életformát. Nem szeretném az otthonomat hosszú időre itthagyni, nem beszélve Borisz kutyámról.
Végezetül 100 darab regisztrált színházi bemutató és 115 filmes munka után mi az, amit keres a szakmájában?
A kihívást! Mindig azt mondom: „én még futás közben vagyok”. Ha vannak új feladatok, ide nekem. Annyi változott talán, hogy már nem szeretnék görcsösen bizonyítani, nem célom, hogy minden darabban vagy filmben én szerepeljek.
