Szerelme negyvenéves korában ultimátumot adott neki: családot alapítanak vagy szakítanak. Az énekesnő gyerekkori rossz tapasztalatai miatt félt ettől.
Mindannyiunk életének alapjait a családunk fekteti le. Nem volt ez másképp az Anna&the Barbies frontembere, Pásztor Anna esetében sem. A szókimondó énekesnőről mindenki tudja: ami a szívén, az a száján, és bizony a Budapest Société legutóbbi beszélgetésén ugyanezzel a lehengerlő őszinteséggel vallott arról, hogy gyerekkorában menekült a tőle távol álló családi közeg elől.
– A mi családi körülményeink olyanok voltak, hogy mindenki két oktávval magasabban beszélt és mosolygott. Ebben nőttem fel. Nagyon-nagyon hosszú folyamat volt, és a zene sokat segített abban, hogy levetkőzzem ezeket a manírokat, amelyek olyan kötelező körök voltak, amik segítettek a családunkat összetartani, a gyönyörű látszatképet megtartani, viszont belülről semmi sem volt valódi. Ahogy tulajdonképpen az arcomról a görcs, a számból a szorítás elmúlt, úgy kezdett rendbejönni az életem, és a családommal való kapcsolatom is – kezdte meg Anna gyerekkori szorongásának történetét.
– Nagyon vallásos családban nőttünk fel, nagymama, nagypapa és az összes nagynénikém teológus volt. Emlékszem, ahogy néztem a nagypapámat a szószéken, mégis volt egy ilyen álszentség a családban, és ez bár nem olyan, mint az erőszak, de egy olyan viselkedési kényszert húzott rám, hogy egy jó 15-20 évembe került a testvéremmel, hogy ezt levetkőzzem. A művészetbe való kapaszkodás segített nekünk ebben, túlélő vagyok, és a családból megmenekültünk – tette hozzá.
A családhoz való rapszodikus hozzáállása a rock&roll sztárnak hosszú évtizedekig tartott, dacára annak, hogy már 29 éve együtt van a párjával. A számára kínos nevelés azonban megtanította arra, hogy az egyéni döntéseiben higgyen, és ne másokat hibáztasson.
– Nem szeretek felelősséget másokra tolni, és azt érzem, hogy ami velünk történt, azt nem kell kötelezően átadni a gyermekünknek. Nekem semmilyen elképzelésem nem volt a családalapításról, hosszú ideig örültem is, miután kikerültem a családból, és élveztem a szabadságot. Ezt szépen annyira kitoltam, hogy elérkeztem a negyvenedik életévemhez. A párom, aki kitartott mellettem, azt mondta: hogyha tovább húzzuk a gyermekvállalást, akkor nem marad velem. Leültem, és muszáj volt megkérdezni magamat, hogy mit akarok: megy tovább a rock&roll, és nem lesz gyerekem, vagy az eddig számomra ismeretlen, félelmetes és eddigi tapasztalataim alapján nem túl pozitív dologba belevágok. Ma már tudom, hogy a két csodás gyermekem nélkül harmincszázalékos életem lenne csak – mesélte az énekesnő, akinek Benji fia hatéves, kislánya Zoé pedig három és fél.
