Forrás: Dombóvári Tamás
Nem értik a Tankcsapda tagjai, hogy érhette meg a rockbanda a harmincéves évfordulóját. Az első, debreceni fellépésükön ugyanis olyan gyatrán játszottak, hogy a vidéki kultúrház akár a karrierjük végállomása is lehetett volna.
– Egy lyukas garast sem tettem volna rá, hogy a zenekar megéri a harminc évet. Vagy akár az egyet – mesélte nevetve a dobos, Fejes Tamás, aki 2000-ben csatlakozott a zenekarhoz. – Még nem tagként, de ott voltam az első, debreceni koncerten, és borzalmas volt. A zenekar és a hangosítás is. Olyannyira, hogy sokáig azt hittem, Kamcsatka a zenekar neve.
– Végül mindnyájunk döbbenetére leszerződtették a bandát, és kitörtünk a művelődési házból, bár – és ezt talán a többiek nevében is mondhatom – a Tankcsapda máig amatőr zenekar maradt – mondta viccesen Sidi, a csapat gitárosa.
– Ma is ugyanúgy bakizunk, mint a legelején, mert nem rutinból toljuk. Próbálunk mindig valamit újítani, hogy se a közönség, se mi ne fásuljunk bele a bulikba.
– Hatalmas dolog, hogy ennyi idő után is sikerült fennmaradnunk, manapság kevés zenekar mondhatja el magáról, hogy harminc év után is Magyarország legnagyobb színpadain játszik. Nekünk ez megadatott, ami szerintem részben annak köszönhető, hogy mindnyájan csapatban gondolkozunk, nem egymást lenyomva akarunk érvényesülni – tette hozzá a Tankcsapda alapítótagja, Lukács László.
