<p>Minden folyamatosan változik a magyar médiában. A ritka biztos pontok egyike Bényi Ildikó és az Önök kérték. A kívánságműsor és mindig mosolygós háziasszonyának népszerűsége rendíthetetlen.</p>
Huszonhat éve hűséges a Magyar Televízióhoz – ma MTVA – az Önök kérték háziasszonyaként ismert Bényi Ildikó. Ennek ellenére a mai napig lubickol a munkájában, és meghatja a nézők szeretete.
– Bár ezt nem mindenki tudja, a tévézés mellett számos rendezvény, konferenciák, ünnepségek háziasszonyaként dolgozom, és ezt én nagyon élvezem, mert kielégíti a kíváncsiságom. Annyira színes ugyanis a paletta, hogy tényleg azt mondhatom, a harangöntéstől a gazdasági témákig mindennel találkozom. A kíváncsiság, a híréhség pedig létszükség a televíziós műfajban – mondta a Vasárnapi Borsnak Ildikó, akit még huszonkét év után is ér meglepetés a kívánságműsorban.
– Nemcsak a megszokott születésnapi, házassági évfordulós levelek érkeznek hozzánk, a nézők rengetegszer megtisztelnek minket a bizalmukkal, és akár az egész életüket leírják, ahogy nemrég egy 89 éves özvegy bácsi. Meg is könnyeztem a gyönyörű, szeretetteljes életüket, és hogy stílusosan a Csak a szépre emlékezem című számot kérte – meséli a műsorvezető.
Legutóbb pedig egy rab csalt könnyeket az egész stáb szemébe.
– Bár nem írta oda, de teljesen biztosak vagyunk benne, hogy valaki a börtönből írt néhány hónapja. A levélben nemcsak a családjától, hanem az egész falutól bocsánatot kért az illető rajtunk keresztül. Mélyen megérintett, ilyenkor azt érzem, ezekért a pillanatokért érdemes csinálni.
Ildikót mindig mosolygós, végtelenül kedves személyiségként ismerik a televíziónézők. Nem meglepő, hogy egyetlen haragosáról sem tud, de a magánéleti válság, a fájó események őt sem kerülték el. Imádott édesanyja elvesztése is nagyon megviselte.
– Nem így terveztem, a kislányomnak, Fanninak testvért is szerettem volna, de máshogy alakult. De egyáltalán nem kesergek a múlt miatt, mert boldog vagyok a jelenben. Azt a hiányt azonban, amit az édesanyám halála okozott, soha semmi sem tudja pótolni. Egy ilyen veszteségre, bárhogy igyekszik az ember, képtelen felkészülni, és akárhány év telik el, a törés ott van. A gyászt meg kell élni, de aztán nem szabad örökre átadni magunkat a fájdalomnak, ezt megtanultam – tette hozzá.
Negyed százada látjuk a képernyőn, de szinte semmit sem változott, egyszerűen nem fog rajta az idő.
– Pedig már 49 az éveim száma, a fene vigye el! – kacagott fel a tévés. – Most jött el az idő, hogy érzem, már tennem kell azért, hogy fitt maradjak. Odafigyelek az étkezésre, és picit tudatosabb lettem, de bevallom, eddig nem „haltam bele”, hogy tartsam a formámat.
