„Nagyon félek attól, hogy a környezetünk sokkal több, mint amit mi látunk” – mondta Peller Mariann-nak az Utazás a lelked körül című műsorában Pásztor Anna, akit egyszerre taszít és vonz a spiritualitás. Anna először beszélt arról, hogy kisfia születése után volt majd háromnegyed év, amikor úgymond kiment belőle az élet. Elkezdett fogyni, pánikrohama lett, azt se tudta, mi történik vele. Saját magát kellett kihúznia ebből az állapotból. Ezt azért volt különös Annától hallani, mert a kicsi születése után mesélt arról, hogy koncertezik, a turnébuszban viszi magával a babát, az egész családot. Kemény volt, vagány, látszólag mindent kirázott a kisujjából. Ezek szerint a látszat ezúttal is csalt.
– Természetesen, mint minden nőnek, nekem is borzasztó nehéz volt az az időszak, ami mindenkit megterhel fizikailag, szellemileg, emocionálisan – monda a Borsnak az énekesnő. – Megpróbáltam a természetes erőimbe, a napi pici boldogságokba kapaszkodni, és napról napra erősebb lenni. Életerőt adó ételeket ettem, gyümölcsöt, zöldséget. A vajas kenyér, a túlzott húsfogyasztás vagy a nem evés nem az, amiből erőt lehet meríteni. Nagyon sok vizet ittam, könnyű ételeket ettem, hogy ne terheljem a szervezetemet, a gondolkodásomat. Befelé figyeltem, próbáltam erőt gyűjteni magamba. Ha volt öt percem, igyekeztem megnyugodni, jógázni. Mint egy sportoló készül a megmérettetésre, úgy lehet kijönni ilyen nehéz helyzetekből. Felkészíted magad arra, hogy napról napra erősebb legyél, tudatosan koncentrálsz a jó dolgokra. Lesed a jó pillanatokat magad körül. Ha hunyorítva belenéztem a naplementébe, az is erőt adott. Nekem ott volt a zene, ami erőt adjon, a nők kilencvenkilenc százalékának ez sokkal nehezebb. De betonból vagyunk! – mosolyodott el Anna.
