Körömcipős arkangyalként jár köztünk Orosz Barbi, akinek legalább négy ember köszönheti az életét. Természetesnek érzi, hogy ahol csak tud, segít.
Orosz Barbara édesapja orvos, édesanyja biológia-tanárnő. A műsorvezető-producer is szívesen választotta volna az orvosi hivatást, de másfelé sodorta a sorsa. Mégis több életet mentett már meg.
– A szüleim arra tanítottak, hogy figyeljek a környezetemre, és ha valaki bajba kerül, a legjobb tudásom szerint segítsek – meséli a Tűsarok műsorvezető-producere. – Tizenhárom éves voltam, amikor mentem hazafelé Cserépfaluban a szürkületben. Megláttam, hogy valaki fekszik az árokban, véres a ruhája. Egy megkéselt ember próbálta kihúzni a bicskát a hasából. Magyaráztam neki, hogy ne tegye, mert elvérzik, de erősen ittas volt, nem nagyon figyelt egy gyerekre. Hazaszaladtam, de apukám nem volt otthon, ezért én hívtam a mentőket.
Visszaszaladtam, és amíg odaértek, tovább győzködtem: ne húzza ki a kést. Kórházba vitték, megoperálták, felépült. Amikor hazatért, kaptam tőle egy barikát, mert juhász volt. Ez annyira meghatározó élmény, hogy orvos akartam lenni. Ha nem vagyok csapnivaló fizikából, az is lettem volna.
Barbara felnőtt, felkerült Pestre, és a „kalandok” itt folytatódtak. A Váci utcában egy brit turista életét mentette meg, aki sztrókot kapott, és lenyelte a protézisét, Barbi szedte ki. Az Andrássy úton egy elütött kerékpároson segített.
– A múlt héten összeesett előttem egy hajléktalan srác. Nem tudnék a lelkiismeretemmel elszámolni, ha nem segítenék. Mind kerülhetünk ilyen szituációba. Ha nem figyelünk másra, akkor ránk se fognak. Az a minimum, hogy azonnal hívjunk mentőt, és tudásunkhoz mérten segítsünk.
