Bár felesége vélhetőleg az összes félrelépéséről tudott, mégsem volt otthon soha ajtócsapkodás. Felesége elnézte hűtlenkedéseit, ugyanis tudta, hogy az Operett népszerű bonvivánja mellette hajtja álomra a fejét.
Rátonyi Róbert művészetét a hangos sikerek jellemezték. Harmincéves korában vett repülőrajtot a színpadon, aztán akár prózai szerepben, akár táncos komikusként vagy bonvivánként lépett fel, dübörgő vastaps volt a jutalma. A hölgyek, a rajongók, akik napról napra megtöltötték miatta a Fővárosi Operettszínház nézőterét, megesett, hogy az előadások után akár órákig is várták Bóni grófot a színészbejáró ajtaja előtt.
Rátonyi Róbert, ahogyan lánya, Hajni emlékezett édesapjára, lubickolt a népszerűségben. Imádta az ország, az operettvilág sztárja mindig gyönyörű nők körében mozgott, szívesen játszotta a flörtölni vágyó, nőcsábász szerepét. Egy darabig: ugyanis, miután megismerte a csodaszép, művelt, több nyelvet beszélő Németh Margitot, már csak érte dobogott a szíve.
– Apu cseppet sem volt szoknyavadász, bár nagyon szerette a gyengébbik nem közeledését – mondta Rátonyi Hajnalka. – Emlékszem, illetve a kollégák elmondásából tudom, hogy sajátos humorával, mindig elegáns megjelenésével, utánozhatatlan „rátonyis mosolyával” akár igazi hódító is lehetett volna.
Rátonyi Róbert nem sokat nyilatkozott a magánéletéről, számára a család, a szeretett feleség, a gyermekei, Róbert és Hajni mindennél és mindenkinél fontosabb volt.
– Persze, papa is férfiból volt. De ha néha-néha esetleg kikacsintott a házasságból és elcsábult, azonnal lebukott. Pedig ha valaki, akkor ő igazi úriemberként, soha nem teregette ki az élményeit. De mivel nagyon rosszul füllentett, a mama azonnal ráérzett a stiklire. Viszont nagyon jól kezelte a dolgot, nem volt ajtócsapkodás. Tudta, hogy apu csak az övé és a miénk, ebben nem is tévedett.
A Csárdáskirálynő Bóni grófja – egyébként világcsúcstartó – 2027 alkalommal varázsolta el a közönséget a szerepben igazán nőfaló figura.
– Igen, akár lehetne olyan is. De apu a Csárdáskirálynőben sem könnyelmű nőcsábászt formált Bóniból, hanem hősszerelmest faragott belőle, akinek szemében minden nő egytől-egyig elragadó – mondta a művésznő.
– Így volt ez az életben is, elvarázsolták a gyönyörű alakú táncoslányok a színházban, akikkel még véletlenül sem kezdett ki, a kolléganők, akik természetesen szebbek voltak számára a hosszú lábú hölgyeknél is, talán könnyebben utat találhattak a papa felé. Sokan félreértették őt, talán ezért is mondták róla, hogy nőcsábász. Nem vitás, apu szerette a nőket, rajongott értük. Viszont ezt olyan sármosan, gyengéden és közben férfiasan tette, ahogyan azt csak ő tudta.
