Fiaival köszönti fel anyukáját a színművész, aki már most izgul a kritikák miatt. A jeles alkalomból azt is elárulta, miért volt a kedvence a mustároskenyér-torta.
Nem mindennapi koncertre készül Kamarás Iván a szülővárosában, Pécsett, szeptember 6-án. Ezúttal is felcsendülnek a 20-50-es évek legjobb magyar dalai, mint a Meseautó, a Kicsit szomorkás a hangulatom máma, vagy a Villa Negra, de ez Az egy fess pesti este című koncert különleges apropóval is bír, ugyanis Iván édesanyja pár nappal korábban ünnepli születésnapját.
– Nagyon ritkán jutok le hozzá Pécsre, mert sokat dolgozom, két sorozatban forgatok, koncertezem. Ezért lesz ez különleges alkalom lesz. Általában vacsorával ünnepelünk, valami jó kis helyen. Nem szoktuk túldimenzionálni, de azért mégis ünnepélyessé tesszük. Amikor kiderült, hogy megyünk Pécsre a jeles dátum környékén, anyám közölte, hogy meg is van a születésnapi ajándéka. Ő is szakmai őrült, megszállottan dolgozik, neki is a munka a szórakozás. Nincs is ennél szebb ajándék, ezt mondta, és én is így gondolom. Remélem, majd egyszer az én szülinapomat is az egyik fiam koncertjén ünnepelhetjük. A kicsinél esélyesebb, de a nagy is nagyon szereti a zenét. Külön öröm, hogy az unokái is ott lesznek. Ritka alkalom, hogy az egész család összegyűlik Pécsett, ezt meg kell ragadni. Sok Kamarás ül majd a nézőtéren, ez lesz az ünneplés első állomása – mesélte mosolyogva Iván, aki mindig izgul, amikor a szülei előtt szerepel.
– Sok koncertünkre eljönnek, fél napokat vezetnek ilyenkor, és elmondhatatlanul sokat jelent nekem, hogy ott vannak. Bár mindketten kritikus típusok, de a bírálat mindig építő, és mi tagadás, jogos – nevet Iván. – A fiaim is ott lesznek a pécsi koncerten, érdekes, hogy ők is nagyon szeretik ezeket a dalokat. A kisebbik, Zalán duplán kritikus, mivel ő is gitározik és énekel, úgyhogy bírálatban nem lesz hiány. Már előre rettegek – mondta huncut mosollyal Iván, aki azt nem árulta el, ké-szül-e a koncerten valami személyes számmal az édesanyja számára. – Még az is lehet, de ezt nem akarom előre ellőni.
A színész édesanyja, Uhrik Teodóra Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, akinek nehéz ajándékot venni. Mint a legtöbb anyuka, ő is inkább adni szeret, mint kapni.
– Mindig azt mondja, hogy nincs szüksége semmire, de azt hiszem, tényleg az lesz a legnagyobb öröm számára, ha Pécsett összegyűlünk – folytatja Iván, akinek az is feladata, hogy a születésnapi tortáról gondoskodjon. – Anyám nagyon figyel arra, hogy mit eszik, iszik, a torta is „odafigyelős” lesz. Azért nekem könnyebb dolgom van, mint neki volt velem gyerekkoromban. Úgy négy-ötéves lehettem, amikor egy egész nyáron át csak mustáros kenyeret ettem, vízzel. Akkor a szülinapomra is mustároskenyér-tortát kértem kolbásszal. Anyám el is készítette szeletenként kör alakúra, mustárral rétegezve – neveti el magát. – Ma már mindennap eszem édességet, nem bírom nélküle. Így biztosan nem sok marad a tortából sem, rám számíthat a család.
