Csütörtöktől szombatig Ambrus Attilának a X. Kolozsvári Magyar Napokon lett volna jelenése, ám a román hatóságok másképp gondolták a dolgot. A Viszkis úgy érzi, egykori tetteiért a családját is büntetik a román hatóságok.
Nem juthatott el édesapja szülőföldjére Ambrus Attila kislánya, Anna, ugyanis a napokban az egész családot visszafordították a magyar–román határnál.
– Egy ötnapos rendezvényen voltunk Balatonbogláron, és fél napunk volt utána, hogy összepakoljuk az életünket, és Románia felé vegyük az irányt. Nyilván én is szétszórt voltam, de eszembe sem jutott, hogy a gyereknek is kell útlevél, hiszen van lakcím- és adókártyája is, és nyilván ott volt mellette az édesanyja, Réka is – meséli a Borsnak kálváriáját a Viszkis, aki úgy érzi, „különleges” elbánásban részesítették a román hatóságok, szándékosan vegzálták.
– A román határőr meglátott, és valószínűleg felismert, mert nemcsak minket fordított vissza Anna útlevelének hiánya miatt, hanem a másik, az árunkkal teli autónkat is, ami mögöttünk jött. Évek óta járunk külföldre, és eddig egyetlen országban, így Romániában sem kértek soha szállítólevelet, hiszen a saját cégünk termékeit áruljuk, a feleségem a ruhákat, én pedig a kerámiákat. Soha nem volt ebből probléma, most viszont kitalálták, hogy szállítólevél is kell – mondja lapunknak feldúltan az erdélyi Szentléleken született Ambrus, aki így családjával együtt közel öt órát autózott otthonától a semmiért.
– Ezúttal a GPS Nyírlugos környékére, egy kisebb határátkelő felé vitt minket, ahol még korábban nem jártunk. Ugyanakkor ami történt, nem engem minősít, hanem a román hatóságokat. Azonnal elkérték a két kocsi összes papírját is, és miután Annának nem volt útlevele, visszafordítottak minket a határon. Egy kisebb összeget el is buktunk ezzel, de nem is az anyagi része érdekel, hanem az, hogy ami az egyik helyen működik, az a másikon nem. És az zavar, hogy én egykor tettem valamit, és emiatt most kitolnak az egész családommal – magyarázza Ambrus, aki annyira fáradt volt, mire a határhoz értek, hogy még vitatkozni sem volt ereje, így jelenleg otthonában készül arra, hogy ismét elinduljon szülőföldje felé – ezúttal már egyedül.
Tavaly januárban a csíkszeredai Csíki mozit üzemeltető polgármesteri hivatal és a Viszkis mozifilmet forgalmazó Taylor Projects Kft. nem tudott megegyezni egymással a film vetítésének feltételeiről, és végül kizárólag a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem lelkes diákjainak köszönhetően tűzték műsorra a filmet márciusban az erdélyi Szakszervezetek Művelődési Házában.
– Vasárnap egy filmfesztiválon egy vetítéssel egybekötött közönségtalálkozó lesz Nagyszalontán, remélem, oda már eljutok. De azért is bosszant, hogy a családom nem lehet velem, mert Szalonta után hazamentünk volna Erdélybe egy nagyon régi, jó ismerősünkhöz. Valamint a nagymamámat is meg szerettem volna látogatni a temetőben, és a Fogarasi-havasokba is felmentünk volna, de ez most így mindenestül füstbe ment. A tanulság az, hogy kell Annának útlevél, de megyünk még Románia, csak megvárjuk, hogy egy picit nagyobb legyen – vonja le a következtetéseit.