1984. szeptember 9-én ment el közülünk Máté Péter. Benkő László gyerekkorától elválaszthatatlan barátja volt, az Omega billentyűsével az évforduló kapcsán emlékeztünk a legendása énekesre.
Az I. kerületben nőttek fel a Krisztina körúton, sok évtizedes barátság volt az övék.
– Egymás melletti házban laktunk Máté Péterrel – mesélte Benkő László. – Két házban laktunk, de ha az egy ház lett volna, akkor pont szomszédok vagyunk. Vele szemben lakott Márton Andris, aki színész lett. Haverok lettünk már a suli előtt, az udvaron, a Tabánban fociztunk. Aztán egy suliba jártunk, majd jöttek a házibulik, ahol mindketten folyton püföltük a zongorát. A zenetanárok szerettek, tudatosan foglalkoztak velünk. Kitaláltuk, hogy mi zenélünk, Márton Andris majd szaval, énekel.
Abban az időben nem volt a lakásokban telefon, de a fiúk megoldották a kommunikációt.
– Úgy csináltunk telefont, hogy kilyukasztottuk a cipősdoboz tetejét, átdugtunk rajta egy megcsomózott spárgát, és átdobtuk a másik lakásába, ahol szintén egy doboztetővel zártuk le a rendszert.
A fiúk felnőttek, és külön kezdtek zenélni, de mindig tudták, hogy a másik mit csinál.
– Volt, hogy hónapokig nem találkoztunk, amikor már komolyabban zenéltünk. A Beatlesszel, a Rolling Stonesszal megjelent a rock, és hamarosan az Omega. Mi koncerteket nyomtunk, Péter pedig kivételes tehetségű szólista volt. Sylvie Vartan elénekelte az Elmegyek című dalát, ami a zárt szocialista blokkban óriási dolog volt. Ez volt az első magyar dal, amely bejárta Európát. A zene és a közös gyerekkor szoros kötelék volt köztünk, amit halála sem tudott eltépni. A Krisztina körút 75. alatt áll egy emléktábla, a homlokzaton pedig egy elszakadt hangszalag a váratlan halálára utalva. Amikor átadták, én is mondtam beszédet. A családjával a mai napig tartom a kapcsolatot, a bátyjával rendszeresen találkozom.
