Forrás: Végh István
Márciusban vesztette el élete szerelmét Koós János özvegye. Dékány Sarolta érthetően azóta sem tudta kiheverni szeretett párja elvesztését, így önkéntes száműzetésben éli a mindennapjait. Alig mozdul ki, de ha kilép a lakásból, már azonnal jönne is vissza - ám igazából otthon sem találja a helyét.
“Képtelen vagyok kimozdulni itthonról... Hiába is hívnának színházba vagy csak sétálni a barátok, erre még nem állok készen. Csak Janihoz megyek ki időnként a temetőbe. Nem köt le a tévé, az olvasás, semmi nem vigasztal. Délután jönnek a gyerekek, elvisznek magukhoz, de még onnan is hazavágyom. Pedig tényleg igyekszenek kimozdítani ebből az apátiából, nagyon törődnek velem” - nyilatkozta a Blikknek az özvegy, hozzátéve: nem csoda, ha hiányzik neki Koós, hisz szinte folyamatosan együtt voltak.
“Mi az éjjeleket és a nappalokat is együtt töltöttük majdnem ötven évig. Hiába mondják, hogy idővel jobb lesz, nekem nem jobb, még most is beleszakad a szívem, ha rá gondolok” - magyarázza Dékány Sarolta, aki az utóbbi időben nyolc kilót fogyott, nem érzi jól magát, és sajnos aludni is nehezen alszik el.
