Halála óta hiába múlt el több mint három év, az idő csaknem gyógyír Somló Tamás hiányára. Az LGT-s legenda tegnap lett volna 72 éves. Özvegye és zenésztársai még mindig nehezen hiszik el, hogy nincs többé.
Forrás: Bánkúti Sándor
Megszámlálhatatlan megemlékező poszt árasztotta el vasárnap kora délután a közösségi oldalakat. A hazai sztárok közül többen kitettek egy közös fotót, vagy egy kedves történetet a muzsikussal, többek között, Somló özvegye, Keszthelyi Gyöngyvér és Tóth Vera énekesnő is. Utóbbi a közös fotójuk mellé ezt írta: “Ma lenne 72 éves a Somló. Nagyon hiányzol, Tomikám! Remélem jól vagy, ott, ahol vagy.”
A zenebohóc egyik legjobb barátja Horváth Charlie volt. Barátsága túlzás nélkül egy életen át tartott. Gyerekkorukban kezdődött, és ahogy telt az idő, egyre szorosabb lett. Őszintén szerették egymást, Charlienak ezért ma is ugyan olyan fájó az elvesztése.
– Kint voltam nála a temetőben múlt hét hétfőn a barátommal – meséli a Borsnak Charlie. – Nagyon szeretem, nagyon hiányzik.
– Egy padban ültünk általános iskolában, első gimiben, onnantól kezdve pedig ő is járta a világot, és én is jártam a világot, aztán az utolsó tizenöt évben szinte minden nap együtt voltunk. Ezt mindenki tudja. Voltak, akik az utolsó húsz évből csak a temetésére jöttek ki. Ő artista volt, én balettos. Egy iskolába jártunk, de szakmai órákra az artisták, a néptáncosok, a balettosok más-máshová. Az Operaházzal pont szemben volt az iskola – mesélte egy korábbi interjúban Charlie, de az iskolai csínytevésekről inkább hallgatott. – Én mindig jó gyerek voltam – mosolyodik el. – Tamástól tanultam ezt-azt, ő vagányabb csávó volt.
Somló özvegyét, Gyöngyvért meghatotta az a sok szeretet, amit kislánya édesapjának születésnapján tapasztalt.
– Csomó megemlékezést láttam, melengeti a szívem, hogy egy picit sem kopik Tamás emléke a fejekben – mondja a Borsnak, Keszthelyi Gyöngyvér – Tamás hiányának érzése a napjaink része, nyilván a születésnapja és karácsony környékén felerősödik ez. A születésnapját igyekeztünk mindig emlékezetessé tenni amíg élt, már jó előre megvettük Lilivel az ajándékot, készültünk, sugdolóztunk…szép emlékek ezek – mondja Gyöngyvér, majd így folytatja: – Ezek a pillanatok hiányoznak, ez rossz érzés, de ettől függetlenül Tomi minden nap eszembe jut, és boldogsággal gondolok rá. Ma a születésnapján olyan jó rézés, hogy ilyen sokan megemlékeznek róla. Közben persze az is eszembe jut, hogy kevesen ismerhették őt valójában. Megtiszteltetés számomra, hogy mellette lehettem, hogy kimehetek a temetőbe és gondozhatom a sírját. A hiánya sosem múlik el, hogy is múlna egy kivételesen optimista, kedves és támogató társé? Nehéz nélküle.
