Sosem foglalkoztatta a múlt, legnagyobb levegőjét házasságainál és válásainál vette Jakupcsek, aki illatokkal üzen a külvilágnak és 11 éves lányának, akivel imád csatázni.
Hamarosan megjelenik a harmadik könyve. Egy könyv megírásánál mindig fontos kérdés: honnan jött az ötlet?
Az összegyűjtött történetek a beszélgetésélményeimhez kapcsolódnak. Munkáim során olyan sztorikkal találkoztam, hogy egyszerűen nem tudtam őket letenni. Vittem magammal, és építettek az utóbbi években, komoly szemléletbeli változásokat okoztak bennem. Az élet nagy váltásai mozgatnak: kerékbe törik vagy pont valami hatalmas pozitív változásnak köszönhetően fordul ki valaki élete a megszokott kerékvágásból.
Az írás mellett mi segít abban, hogy ezeket az élményeket értékelni tudja?
Sokat szoktam beszélni ezekről a történetekről a barátaimnak vagy a családomnak, még a kislányomnak, Emmának is beszélek néhány témáról. Azokról szoktam mesélni neki, amik még dolgoznak bennem. Amíg elmesélem, addig is kialakítom a véleményem.
Hogyan kezeli Emma a hallottakat?
Olyan vagyok a lányomnak, mint egy szappanopera. Jön a mama és az életmeséi. Csak úgy mondom el persze, hogy egy tizenegy éves gyerek tudja értelmezni.
Vannak tabuk?
Nincsenek, nem kímélem meg attól, hogy megrendüljön. A nyers valóságot nem mondom el persze, de életről, szakításról vagy halálról is nyíltan beszélünk. Érzelmileg érintődni kell az életben, pont ezért született meg a könyvem is.
Miért lett a kötet címe, hogy Nagy levegő?
Mert az életben számtalan olyan eset van, amikor nagy levegőt veszünk: döntéseket hozzunk vagy éppen benyeljük azt, ami velünk történik és magunkba fojtjuk.
Mikor vette a legnagyobb levegőt az életében?
Folyamatosan nagy levegőket veszek, olyan vagyok, mint egy gyorsúszó az uszodában. Kidugom a fejem, bedugom a fejem. Az átlaghoz képest gyorsabb és hektikusabb az életem. Talán azoknál a pillanatoknál, ami mindenkinél nagy döntés: legyen házasság vagy válás, gyermekvállalás, vagy éppen egy munka.
A könyvben egy eddig ismeretlen szenvedélyéről olvashatunk: ön komoly illatfüggő!
Nagyon meghatároznak az illatok, és ezt a szenvedélyemet a könyvbe is beépítettem: lesznek benne illatosított oldalak, amivel megpróbálok fizikailag is hangulatot teremteni egy-egy történethez.
Úgy tudom, a kislányával is így üzennek egymásnak!
Van egy bizonyos illatunk, ami csak a miénk. Még babakorában kapta, és fújtam a plüssállataira, hogy tudja, akkor is ott vagyok vele, ha éppen fizikailag nem. A mai napig használjuk ezt: ha vidékre megyek előadni, akkor valamimet befújja, ahogy én is mondjuk egy játékát, hogy tudja: mindig vele vagyok.
Mennyire határozza önt meg az illata?
Számtalan parfümöt használok, igyekszem a hangulathoz vagy akár egy-egy interjúhoz is külön illatot választani. A vendégeknek is van egy illata, eseményeknek, ünnepeknek, izgalomnak, vagy a dühnek is.
Szintén kiderül a könyvből, hogy korábban egy műsort tervezett Andy Vajnával a Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével készült Bakancslista című film apropóján.
Andy egyszer felhívta a figyelmemet egy műsortípusra, amikor mondtam neki, hogy szeretnék egy bakancslistás műsort csinálni. Ajánlott egy formátumot, ami nagyon amerikai volt: nagyobb volumenű, extrém kérések valósultak meg benne, amik itthon szinte megvalósíthatatlanok lettek volna.
Mi az ön bakancslistája? Sikerült már megvalósítani a vágyait?
Nagyjából ott tartok, ahol gondoltam a hazai viszonylatok között szakmailag. Nagyon szeretnék eljutni a világ több sarkába, és egy-egy helyen ott élni pár hónapig, hogy belelássak a helyiek tényleges életébe. Ilyen lenne például Kolumbia. Semmit sem tudunk az ottaniakról, csak a sztereotípiákat, de azt is simán kipróbálnám, hogy milyen lenne a svájci hegyekben, a világ elől elbújva remetéskedni egy kicsit.
Mi az, amit már nem tud megvalósítani?
Nagyon szívesen lennék orvos, de azt már nem fogom tudni megcsinálni, sőt sajnálom is, hogy kihagytam.
Zavarja az idő múlása?
Nem az idő múlása izgat, hanem hogy mennyi van hátra. Sosem foglalkoztam azzal, mi volt régen. Nem szeretem a múltidézést, az hajt, mi mindent tudnék csinálni. Nem vagyok egy nosztalgikus típus.
A könyv egyik részében az anya-lánya és férfi-nő viszonyrendszerek is szóba kerülnek a kislányával. Mennyire fontos kérdés egy tizenegy éves kamasz életében a fiúkhoz való viszony?
Nem központi kérdés még a fiúk, észreveszi őket és fordítva, de még nincs itt az ideje. A kapcsolatrendszerekről tanítom, illetve hogy ő egy egyedi lény, gondolatokkal és vágyakkal.
Anyának mindig igaza van! – ismerjük sokan ezt a mondást. Ön mennyire ilyen típusú szülő?
Egyáltalán, nem. Én nagyon szeretem ha vitatkoznak velem a gyerekeim, egy építő vita, akkor csatára fel. A kislányommal óriási vitáim vannak, azt tanítom neki, hogy hogyan tudja lezárni a problémáit, ne vigyen haza haragot, ne tápláljon gyűlöletet.
