A mondóka szerint nyáron nyaralunk, télen telelünk, Ladinek Judit viszont „őszölt” a barátnőivel.
– Gyöngyvér és Mónika meglepett ezzel az utazással – meséli Judit. – Több mint harminc éve ismerjük egymást, táncos kollégák voltunk a Madáchban, együtt kezdtünk. Mindhárman kerek születésnapot ünneplünk pár nap különbséggel. Ezen felbuzdulva kitalálták, menjünk el három napra hárman Nizzába. Állati mázlink volt az időjárással! Olyan mesés, enyhe hétvégénk volt, hogy a helyiek még fürödtek a tengerben. Rengeteget nevettünk. Isteni szállásunk volt, a tengerparttól száz méterre laktunk egy apartmanban.
A lányok gyönyörűek, vidámak, a francia férfiak meg csapodárak. Vajon üldözték őket a szerelmükkel?
– Egyáltalán nem! Én is meglepődtem, most valahogy ez elmaradt, pedig a latinok, mindegy, hogy hetven- vagy huszonöt éves vagy, úgy udvarolnak, hogy attól nagybetűs nőnek érzed magad.
Juditék az utazás minden percét élvezték, akkor sem keseredtek el, amikor lekésték a Nizza óvárosába induló buszt.
– Óránként járt, ezért elindultunk sétálni. A kikötőbe jutottunk, ami olyan szép volt, mint az álom. Mentünk tovább, azt sem tudtuk, merre járunk. Olyan luxusvillák közt találtuk magunkat, amilyen csak a James Bond-filmekben van. Gyönyörűen sütött a nap, és láss csodát, egyszer csak pont ott volt a következő megálló, és két perc múlva jött a busz.
