A népszerű rádiós végleg hátat fordított a televíziózásnak, ahová állítása szerint nem is hívják, bár ennek meglepő módon örül.
Forrás: Végh István
Újra műsorvezetőként találkozhattunk önnel a Mikulásgyár sajtótájékoztatóján. Miért volt fontos, hogy kiálljon egy ilyen fontos jótékony ügy mellett?
Az nagy hiba, ha az ember csak saját magáról beszél a jótékonykodással kapcsolatban, mert szerintem ez mindenkinek fontos, legalábbis én így akarom gondolni. Sokan nem tudják, hogyan kezdjenek neki, pedig akár egy konzerv is hatalmas segítség egy rászoruló családnak, vagy pár jó szó. Nem erről szólnak az ünnepek?
De, abszolúte! Viszont meg kell kérdeznem, hogy mennyire jótékonykodik?
Nem villogok azzal, hogy mennyit és hogyan segítettem az életem során. Annyit elmondhatok: nem megyek el mások nyomora mellett, de mások segítése olyan dolog, amit csinál az ember, nem pedig beszél róla. Nem akarom azt gondolni, hogy mert ismert ember vagyok, többet segítek. Hinni akarom, hogy más is így él, legyen az egy eladó vagy felső vezető. Az biztos, hogy már készítem a csomagomat és hamarosan viszem a Mikulásgyárba.
Viszont újra műsort vezet itt, a sajtótájékoztatón...
A barátaim miatt jöttem, hiszen két évtizedig műsorvezető voltam, vagy mi a szösz.
Nemrégiben a Szinkronszínészek díjátadóját is vezette, szinte már visszatért!
Oké, kétszer. Maradtak ilyen adósságaim a barátaim felé. Húsz év tévé, harmincvalahány rádió. Mindig azt gondoltam, hogy nem az én részvételem miatt voltak sikeresek azok a műsorok, amiket vezettem, hanem a kis hanganyagok miatt, amit a szinkronszínész ismerőseimmel, a barátaimmal készítettem. Harminc év után újra és újra felhívom őket, hogy picit jöjjenek be marhulni a stúdióba. Ezek nem munkák, munkaként már nem akarok többet műsort vezetni.
Miért hozta meg ezt a rajongói számára szomorú döntést?
Mert húsz évig csináltam. Addig kell abbahagyni, amíg nem pofozzák le az embert a színpadról. Nem vagyok szomorú, sőt kifejezetten örülök ennek az időnek. Így is alakult, nem is keresnek engem, de legalább nem kell megbántanom senkit sem.
Több mint 25 kilót fogyott, nemrégiben újra megházasodott: úgy látszik, 180 fokos fordulatot vett az élete.
Tök normálisan élek, néha egy mondattal túlszaladok a magánéletemmel kapcsolatban, és mindig emlékeztetnem kell magam, hogy most már egy sokkal visszafogottabb, nyugodtabb életet élek.
Itt a házasságára gondol? Gondot okozott ez a nejének?
Nem, de úgy gondolom, ennyi pont elég volt és ebben igaza is van. Nem kell a boldogságunkról beszélni, mert nem igényli a szereplést. Megvagyunk mi szépen, csendben.
