Szerencsés ember Oszter Sándor. Bár már maga is 71 éves nagypapa, még együtt ünnepelheti a karácsonyt 95 éves édesanyjával, akinek minden eddigi ajándékát megőrizte.
Már hosszú évek óta nem az ajándékokról szól a karácsony a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész számára. Oszter Sándort ilyenkor a családi összejövetel teszi boldoggá, és legfőképp az, hogy ezen a napon édesanyját, Éva nénit több mint hét évtizede maga mellett tudhatja.
– Karácsony másnapján együtt ünnepelünk a családdal, és csodák csodájára a 95 éves édesanyámmal, akinek ma is mosoly van a szemében. Mint minden ajándékot, a tőle kapottakat is máig őrzöm, bár akadt olyan is, amit nem adott át a kíváncsiságom miatt – emlékezik a művész. – Úgy hatéves lehettem, amikor kezdtem sejteni, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat. Emlékszem, elkezdtem otthon kutakodni a játékok után, és legnagyobb meglepetésemre meg is találtam az egyiket. Édesanyám a szekrény fiókjába rejtette el az ajándékomat, egy tankot, amelynek nagyon megörültem. Persze nem sokáig, mert édesanyám előtt azon nyomban lebuktam. Azt mondta, nem kapom meg az ajándékot, mert kíváncsiskodtam; és be is tartotta az ígéretét, soha többé nem láttam azt a tankot – emlékszik vissza Oszter. – Felnőttként a mamámtól mindig díszzsebkendőt kaptam, mondván az úriemberek azt hordanak. Azóta szert tettem jó pár darabra, de nyakkendőért és zokniért sem kell a szomszédba mennem – meséli nevetve a színész, aki könyvekkel is jócskán el van látva, több mint tíz-ezer könyvet halmozott fel az elmúlt 71 évben, ezek nagy része karácsonyi ajándék a szeretteitől.
– Rengeteg könyvet kaptam karácsonyra, és mindet el is tettem. Még az első mesekönyvem is megvan, a Tarzan, de azon kívül még tízezer olvasmány pihen a szekrényemben – mondja Rózsa Sándor egykori alakítója, aki a szentestét feleségével, Donatellával kettesben tölti.
– Lesz halászlé, rántott hal, majonézes krumplisaláta és bejgli is. Dolcsi főz mindent. Nagyon ügyes a konyhában, persze ha igényli, segítek neki. Karácsony első napján aztán az édesanyám mellett a lányom, az unokám és a vejem is átjön ünnepelni. Akkor ajándékozunk. Idén egy kesztyűt kértem, és a változatosság kedvéért egy nyakkendőt is. Bevallom, nem könnyű engem meglepni. Puritán embernek tartom magam, nehéz nekem vásárolni, de hát nem is az a lényeg, hanem hogy együtt vagyunk.
