A Seveled című romantikus vígjátékban a Kossuth-díjas színésznőnek olyan dolgokat is meg kellett tennie, amit egyébként soha ki nem próbált volna. De így is imádta a forgatás minden percét.
Forrás: Czerkl Gábor
Szerette a filmet?
Nagyon! Felhívott a rendező, Orosz Dénes, hogy rám gondolt, elolvasnám-e a forgatókönyvet, és elmennék-e castingra? Tetszett a forgatókönyv, hogy nem csak művi, egyszerű kis vígjáték. Igazi élethelyzetek, zseniális dialógok vannak benne, ami a színésznek csemege.
Ön, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, castingra?
Igen, mert meg kell nézni, hogyan működünk együtt. Milyen a kémia Mészáros Bélával, Tenki Rékával. De máskor is elmegyek castingra, a mai világban ez normális dolog. Egyébként a fiatalok nem annyira ismernek. Színházba nem nagyon járnak a mai filmrendezők.
Dénes megnézett színházban, ami nekem külön pozitívum volt. Elolvastam a forgatókönyvet, láttam, hogy nagyon jó, a szerep is, boldogan igent mondtam. A Bélát régóta ismerem, Rékával dolgoztam is. Tehetséges, komoly, mély érzésű, a szakmát komolyan vevő, maximalista emberek.
Dénes határozott rendező, aki teli van szeretettel a színészek felé. Velünk van, amitől a színészek kinyílnak, és jól tudnak dolgozni. Feszített munkatempó volt, de nyugalom.
Bodrogi Gyula és Cserhalmi György kettőse zseniális. Milyen volt találkozni velük?
Nagyon szellemes jeleneteik vannak. Gyurival sokat dolgoztam életemben, öreg motorosok vagyunk a szakmában. Csodálatos élmény volt újra találkozni, látni, hogy milyen kedve van neki is dolgozni. Jól esett kicsit dumálni. Nincs túl sok jelenete, de azok értékes pillanatok. Ha csak megáll és néz, az is csodálatos.
Jó, hogy színész, és ez „csak” film, de akkor is, befeküdt egy koporsóba!
Az nagyon rossz volt! Még sosem feküdtem koporsóban. Engem biztos, hogy hamvasztani fognak! Ez volt az első és utolsó koporsóban fekvésem. De a betegágyban feküdni is rossz volt, mert teli voltam mindenféle csövekkel.
A temetések viszont rettentően jók voltak, sokat nevettünk. Ott cigarettáznom kellett, pedig leszoktam a dohányzásról huszonöt éve. Furcsa volt. Bevettem a számba a cigit, megszívtam, és majdnem elhánytam magam. Iszonyú keserű volt. Hogy dohányozhattam?! De élveztem azt is. Iszonyú szél fújt a forgatáson, ahogy ki volt ásva a sír, fújta a homokot az arcunkba.
Rezes Judit a forgatás alatt már tudta, hogy várandós második kisfiával, de még pici volt, nem árulhatta el senkinek.
Én tudtam! Láttam, hogy sokat alszik, mindig álmos. Kérdeztem, hogy mi van vele, akkor elmondta, de nem adtam tovább, a titkokat nagyon meg tudom tartani.
