A Budapesti Operettszínház balettigazgatója lassan gyógyul súlyos sérüléséből. Eközben harminc év után újra visszaköltözik a balett a Nagymező utcai teátrumba.
Modernizált köntösben láthatják a karácsony örök balettslágerét a Budapesti Operettszínház nézői.
Csajkovszkij utolsó táncműve nélkül ugyanúgy nincs karácsony, mint a Reszkessetek, betörők! nélkül, így nem meglepő, hogy alig néhány nap alatt elkelt az összes jegy a népszerű balettre.
Az Operettszínház igazgatója, Kiss-B. Atilla és balettigazgatója, Apáti Bence szerint a bemutató több szempontból is mérföldkő a teátrum életében.
Körülbelül harminc éve nem volt önálló balettbemutatója a színháznak. Feltett szándékunk volt Kiss-B. Atillával, hogy visszahozzuk a Budapesti Operettszínház falai közé a műfajt, illetve lehetőséget adjunk a Magyar Táncművészeti Egyetem fiatal tehetségeinek a bemutatkozásra.
Annyira lelkes volt a közönség, hogy már a barátaimnak is nemet kell mondanom, ha jegyet szeretnének az előadásra, mert tényleg pillanatok alatt valamennyit elkapkodták – mesélte Apáti az előadásról, amelynek rendezője és koreográfusa a budapesti és a bécsi Operaház volt balettigazgatója, a Kossuth-díjas ifj. Harangozó Gyula.
– Igyekeztük közelebb hozni az előadást a mai korhoz, a mai gyerekekhez, akik gyorsabban élnek, mint mi. Elég speciális kötődésem van az előadáshoz: 19 éves koromban kerültem bele, mint herceg, és pár évvel később az egérkirályt alakítottam.
A mi szakmánkban gyorsabban elhasználódunk, pár évente váltunk szerepkört, és körülbelül negyvenéves korunk környékén vége a színpadi pályánknak.
Bevallom, nem is hiányzik már a színpadi tánc, tizenhét év elég volt belőle – mesélte a balettigazgató, aki még mindig küzd a tavaly augusztusi Achilles-ín-szakadásával, amit futás közben szerzett.
– Nehezebben terhelhető, néha még mindig sántikálok. Ha még táncolnék, akkor legalább egy év lenne a rehabilitáció, így picit rövidebb, de tény: ennél súlyosabb lábsérülés szinte nincs. Gyógytornával tudom javítani az állapotomat – tette hozzá Bence.
