Tragikus hirtelenséggel elhunyt Gesztesi Károly. A művész Budapest Belvárosában közlekedett gépkocsijával, amikor váratlanul rosszul lett. A WestEnd bevásárlóközponthoz közeli Ferdinánd hídon haladt a Podmaniczky utca felé, amikor érezte, hogy valami nincs rendben.
Autóját utolsó erejével a szembe haladó forgalom irányába, a legközelebbi járdához kormányozta, és minden erejét összeszedve hívta a mentőket. A Bors információi szerint a színészt az arra járó civilek kezdték újraéleszteni, és több bejelentés is érkezett a mentőkhöz egyszerre, mert az arra közlekedő hivatásos sofőrök (taxisok és teherautó-vezetôk) tudják, ha valaki a forgalommal szemben áll félre, az vészhelyzetre utaló jelzés, így aki látta a kocsit, az hívta a mentőket.
Bár a segítség perceken belül megérkezett, hiába próbálták az orvosok is újraéleszteni, nem jártak sikerrel. Több esetkocsi is érkezett, ötven perc elteltével a mentőorvosnak ki kellett mondania a felfoghatatlant: Karcsi meghalt.
A hírek szerint a fia, Gesztesi Máté is a helyszínre sietett, de sajnos ő is csak tehetetlenül nézte, ahogy elmegy az édesapja. Nem volt ideje elbúcsúzni.
Gesztesi Károly a halála előtti percekben véghez vitt manőverrel életeket mentett. Még az eszméletvesztése előtt odafigyelt, hogy ne guruljon ki a kocsija a nagy forgalmú Podmaniczky utcára, hogy ne ütközzön össze senkivel, ne legyen a forgalomnak útban. Ilyen ember volt ő. Udvarias és óvatos, mindig fontosabb volt számára mások kényelme, mint a sajátja.
A színész szombat délután egy fellépésre igyekezett, Szegeden lett volna előadása, a Páratlan páros című darabban szerepelt volna. Pintér Gábor színész, akivel együtt játszott volna, így búcsúzott barátjától: Karcsi! Tegnap még együtt játszottunk Szlovákiában, most is rád vártunk, mentünk volna Szegedre előadásra. Nem érkeztél meg, és már nem is fogsz… Felfoghatatlan! Isten veled, drága barátom, Gesztesi Károly! Vigyázzanak rád az égiek!”
Gesztesi, akit a barátai Tobinak szólítottak, az élete nagy részében a két végén égette a gyertyát. Ezer fokon égett, keveset aludt, dohányzott és korábban az alkoholt sem vetette meg. Az elmúlt években utóbbival sok problémája akadt egészen addig, amíg meg nem találta az utat a hithez.
Az elmúlt egy évben teológiát tanult, templomba járt és letette a poharat is. Sokat edzett, kifejezetten jó fizikai állapotban volt, a halála éppen ezért döbbentett meg mindenkit a környezetében. Gesztesi Károlynak kivételes tehetsége volt a szakmájához, és tényleg hatalmas volt a szíve. Ő volt az az ember, akit mindenki szeretett, nincs olyan az országban, aki egyetlen rossz szót tudna mondani rá. Kedves, előzékeny, udvarias, mégis megalkuvás nélküli őszinte ember volt. Rajongásig szerette a családját, a gyermekeit, a szakmáját és az életet.
Gesztesi Károly a Borsnak a halála előtt egy nappal még azt mondta: A színjátszás olyan, mint egy edzőtábor. Kifulladásig kell csinálni. Úgy érzem, jó pár maraton van még bennem.”
Bárcsak igaza lett volna…