A Sláger Reggel műsorvezetője mindig is tudta, hogy a külsejét tekintve nem egy amorózó típus, mégis sikerült valamivel kitűnnie a tömegből, ami miatt egy életre megjegyezték a nevét. Nem különben az arcát. A rádiós mesélt az elmúlt két évéről, a hirtelen átalakulásáról, és arról, hogy miért is akarták eltörni egy tévéműsorban az állkapcsát.
Az utóbbi két évben teljesen átalakult. Gyakorlatilag magára sem lehet ismerni. Talán elege lett abból, hogy lépten-nyomon felismerik?
Inkább magamból lett elegem. Szeretnék egy éles határvonalat húzni a régi pofavágós és a mostani énem között. 51 évesen már nem sok közöset érzek a 20 évvel ezelőtti Jáksóval. Hirtelen történt a változás, mind külsőleg, mind belsőleg, és ez szerintem csak a javamra vált.
Miért érezte szükségét a változásnak?
Igazából ez nem direkt volt. Egyszerűen csak észrevettem, hogy az ötödik X-et taposom. A hajam színével vagy a ráncaimmal nincsen bajom, csupán rádöbbentem, hogy nem csinálhatom már ugyanazt, nem élhetek ugyanúgy, mint fiatalon. A testi változás is valószínűleg ebből eredt. Igyekszem jobban odafigyelni magamra, és nem enni éjfélkor két tányér pörköltet.
Tehát azt mondja, hogy a régi Jáksó köszönőviszonyban sincs a mostani énjével. Elmondaná, hogy milyen volt régen?
Tele voltam komplexusokkal, megfelelési kényszerrel. Tudtam, hogy a külsőm alkalmatlan arra, hogy amorózót játsszak, ezért inkább direkt hülyét csináltam magamból, nehogy valaki más lehülyézzen. Pofákat vágtam, felvettem egy szerepet, amivel rést ütöttem a pajzson. A „színjátszás” meghozta a sikert, mert így legalább valamilyen voltam, és nem másokat gúnyoltam ki, csak saját magamat.
És elégedett volt?
Persze. Felkapott voltam, elismertek abban, amit csinálok. Miért ne lettem volna az? Aztán amikor vége lett a Heti Hetesnek, akkor hirtelen időmilliomos lettem, és elkezdtem gondolkozni. Magamon, a jövőmön, és úgy összességében mindenen. Kipihentem magam, megházasodtam, és kvázi egy új életet kezdtem.
Megházasodott, pedig az imént azt mondta, a külseje alkalmatlan, hogy hősszerelmest játsszon. Talán sokat bántották?
Mi az hogy! (nevet) Amikor Csiszár Jenő után beültem a Heti Hetesbe, akkor volt egy kemény fél évem. Tudniillik Csiszár egy kifejezetten jóképű pasas, velem ellentétben. A Népszabadság egyből rá is harapott erre, és megjelentettek egy olyan cikket, amiben ez állt: „A sármos Csiszár Jenő helyébe egy iskolásfiú erőlködése költözött!” Nagyon rosszulesett. Utáltam az egészet. Magamat, a médiát, ami akkoriban teljesen rám szállt.
A szakmai vagy a külsejét érintő kritikát viselte nehezebben?
Csak azt, amikor a külsőmre tettek megjegyzéseket, mert azzal nem tudok mit csinálni. Így nézek ki. Nekem is van szemem, én is látom magamat.
Soha nem akart plasztikai sebészhez fordulni?
Eszemben sem volt. Egyszer egy műsor keretében elrángattak egy dokihoz, aki elkezdte ecsetelni, hogy majd hogy és hol fogja eltörni az állkapcsomat. Mondanom sem kell, azonnal kifordultam az ajtón. Mert lehet, hogy nem a legszebb, amit a tükörben látok, de hát könyörgöm: ez vagyok én. Jáksó László, aki orvosi nyelven aláharap.
Ma már mégsem akar másnak tűnni, mint ami.
Mert már elengedtem ezt a dolgot. Megbékéltem a külsőmmel. Talán a fogyásom óta is icipicit jobban tetszem magamnak. Meg ugye az új munka, új csapat, új lendület is jót tett.
És a hajnali kelés…
Azt még szoknom kell! (nevet) Fél 5 kor szól az ébresztőm, hogy időben beérjek a Sláger FM szerkesztőségébe. Nem éppen baráti, de hát ez van. Hív a kötelesség. Este 9-kor már bepánikolva fekszem be az ágyba, a feleségem pedig szolidaritásból csatlakozik hozzám. A bulik manapság inkább babazsúrokra hasonlítanak, mert legkésőbb 11-kor már mindenhonnan lelépünk.
Viszont nem sok mindenki mondhatja el magáról, hogy emberek ezreit kelti reggelente.
Az biztos! Nagyon élvezem a Sláger Reggel vezetését. Január 6-án volt az első napom, de már most olyan, mintha ezer éve ott lennék. Mondjuk a Sláger FM kreatív igazgatójaként ott is vagyok, de a műsorvezetés más tészta. Imádom azt a káoszt, felfordulást és pörgést, ami ott van. Olyanok vagyunk, mint egy nagy, hangos család, ami folyamatosan csak bővül. Rengeteg vendéget szoktunk meghívni egy-egy adásba, amik különböző tematikára épülnek. Most kifejezetten élvezem a munkámat, pláne a reggeli műsorvezetést, merthogy eddig általában csak este hallattam a hangomat.
És a családjával, a feleségével, a fiával mennyi időt tud eltölteni?
A feleségemmel viszonylag sokat, mert szerencsére délután már ő is szabad. Igaz, manapság inkább ő szokott beszélni. Eleget jártatom a számat a rádióban. A fiam már más tészta. 25 éves felnőtt, éli a saját életét, tanul, dolgozik. Találkozunk, amikor sikerül. Anno nekem is csak időnként jutottak eszembe a szüleim. Nincs ezzel semmi baj. Alkalmanként beszélünk.
És ez elég?
Meg lehet szokni. De nem akarom őt zavarni. Nagyjából kéthetente hívjuk egymást, és szerintem ez rendben van. Egyébként ha nagyon akarnánk, akkor nyilván mindketten változtathatnánk ezen, hiszen tudjuk egymás számát, de valamiért ez így alakult. Nekem csak az a fontos, hogy boldog legyen. És úgy tűnik, hogy az. Így hát én is az vagyok!
Névjegy
1968. szeptember 11-én született Szegeden, a gimnáziumot francia szakon végezte. Később rádióműszerésznek tanult, de csak az első évet végezte el, inkább a Színház- és Filmművészeti Főiskolára vágyott. Dolgozott a Kossuth és a Danubius Rádióban, a Duna Televíziónál, majd az RTL Klubon. 2000 szeptemberében vette át a Heti Hetes műsorvezetői székét. A Danubius megszűnése után a frekvenciát átvevő Class FM-hez igazolt, innen 2014-ben távozott. Egy fia van, Bence. Tavaly házasodott, felesége civil.
