Négy év után végérvényesen besokallt a közműlopási ügyétől Galambos Lajcsi. A megfáradt trombitás a tárgyalást félbeszakítva állt fel a vádlottak padjáról, csak azt érezte, ki kell mennie.
Forrás: Vaskó Tamás
Tavaly májusban egyszer már rosszul lett a tárgyalásán, s most sem érezte magát különbül az 58 éves Galambos Lajcsi. Noha a bíróságra reggel még frissen és fitten érkezett, a szünet után azonban már zsibbadt kézzel és mellkasi fájdalomra panaszkodva tért vissza a vádlottak padjára.
– Nem érzem jól magam!
– szólalt fel a tárgyalás második felében Galambos Lajos, aki azon nyomban kérvényezte, hogy a tárgyalás tovább az ő jelenlétének hiányában folytatódjon. A bíró helyt adott a zenésznek, s elfogadta, hogy az önkényesen lemond a tárgyaláson való jelenlétének a jogáról.
Ha jobban leszek, azért majd szeretnék itt lenni, de most nem megy
– fűzte hozzá Lajcsi, aki ezt követően ki is viharzott a tárgyalóteremből. A trombitás a Borsnak bevallotta: fél, hogy elhunyt jó barátja, Gesztesi Károly sorsára jut.
– A tárgyaláson feketén-fehéren kiderült, hogy nincs tetten érhető bizonyíték, ahogyan az is, hogy ilyen esetben nem szoktak eljárást indítani. Ennek tükrében úgy éreztem, hogy a továbbiakban fölösleges a személyes jelenlétem.
No pláne azoknak az embereké, akiket sorra be-idéznek az ügyemben. Ketten közülük már meghaltak, két rendes ember hunyt el, plusz az egyik titkos tanú is. Kinek van erre szüksége? – tette fel a költői kérdést Lajcsi, akit szemmel láthatóan megviselt az elmúlt négy év.
– Nagyon nagy a nyomás rajtam. Bármit mondok, a bíró folyamatosan kijavít, és próbál sarokba szorítani, de hát könyörgöm, én zenész vagyok. A kottát meg a hangjegyeket ismerem, de mást nem. Maximum csak a jogaimat.
Ha már lelkileg rámentem, akkor az egészségemre próbálok vigyázni. Egyszer már kórházba kerültem emiatt, a bíróságról vitt el a mentő, és most is azt éreztem, hogy szorít a mellkasom. A kezem zsibbadt, és semmi mást nem akartam, csak kimenni a tárgyalóteremből. Igaz, hogy az ügyvédemmel ezt nem beszéltem meg előre, csak a szünetben jeleztem neki.
Bevallom, nem akarok Gesztesi Karcsi barátom sorsára jutni. Mindenkinek jobb, ha csak az ítéletről értesítenek. Legalábbis nekem mindenképpen.
