A mai napig kissé görnyedten jár, pedig már 23 évesen mellkisebbítő műtéten esett át Polgár Tünde. A luxusfeleség azonban csak a fizikai tehertől szabadult meg, a lelkitől nem.
Asszonyok ezrei sokszor azért fordulnak plasztikai sebészhez, hogy a természet adta kebleik méretét megnöveljék, hogy ezzel magabiztosabbá váljanak és csinosabbnak lássák magukat a tükörben. Nem úgy Polgár Tünde, aki éppen az ellenkezőjét élte meg: fiatal felnőttként mellkisebbítő műtétre vállalkozott.
– Tizenöt éves korom környékén kezdtek nagyon intenzíven nőni a melleim. Zavart a sportban és a mindennapokban, nem láttam a hasamat, pedig akkoriban sem voltam több 55–56 kilónál. Rendkívül rossz volt tőle a közérzetem, külön kellett ruhákat csináltatni nekem vagy az édesapám ingjeit kellett felvennem, hogy kellemesen érezzem magam – meséli a luxusfeleség, aki egyetemi évei után orvosi tanácsra döntötte el, hogy megszabadul hatalmas kebleitől.
– Egyre többet fájt a hátam, és az orvosom is azt tanácsolta, hogy ha nem akarom teljesen tönkretenni a testemet és a tartásomat, akkor érdemes lenne kisebbíttetni a melleimet. Akkoriban már brókerként dolgoztam, így szerencsére megengedhettem magamnak, hogy magánkórházban végezzék el a beavatkozást. 95D-ről 75D-re csökkent a kebelméretem a műtét után, a változást azonnal éreztem, végre az alkatomnak megfelelő ruhákat tudtam hordani. A teher lekerült a hátamról, ám a görnyedt tartásom, és hogy a kezemmel önkéntelenül takargatom a mellem, a mai napig emlékeztet arra, hogy ez a helyzet évekig traumát okozott nekem – fűzte hozzá Tünde.
