Forrás: Hatlaczki Balázs
Szívfacsaró családi élményeiről vallott Harsányi Levente a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja alkalmából, ahol diákok előtt idézte fel a sötét hatvanas évek emlékeit. A műsorvezető-rádiós édesapja 17 évesen, 1956-ban felszállhatott volna a Keletiben egy Bécsbe tartó vonatra, de a nagymamája ragaszkodott a magyarságához, ezért maradtak a kommunizmust követő szocialista Magyarországon.
– Én még éltem abban a rendszerben, és éreztem a félelmet, amikor például három évet kellett várni egy külföldi utazásra és a kocsiban dugdosni a külföldi valutát. A 11 éves fiam hála istennek nem éli már át ezt. Az édesapám és a nővérei azonban testközelből érezték a veszélyt: amikor Zuglóban éltünk abban a bizonyos fekete hatvanas években, tudták az emberek, milyen a koppanása a fekete ávós csizmának. Nem lehetett összetéveszteni semmivel: este nyolc-kilenc körül jöttek elvinni az embereket, egyszer a szomszédot. A nagymamám ilyenkor tyúkanyóként fogta össze apámat és a két testvérét, és remélték, hozzájuk nem csöngetnek be – mesélte Levente, akinek a nagypapáját a világhírnévtől fosztotta meg a kommunista diktatúra.
– Harsányi Istvánnak volt egy műhelye a Corvin köz mellett. Műszerészmesterként ő találta fel a blankoló-fogót, melyeket a színes, műanyag bevonatú drótok végére raktak rá, ezzel tudtak például telefonokat kapcsolni. Ez a rendszer tudomására jutott, és három fekete kabátos ember annyit mondott neki: amit el tud vinni kézben, az az övé, minden más az államé. Semmit nem kapott vissza, de a sors fintora, hogy egy bombázás után beomlott a műhely, és minden megsemmisült – mesélte Levi.
