Forrás: Czerkl Gábor
Egy ország lelkét megmozgatta L.L. Junior és Hopp Csilla kisebbik fia, Dávidka augusztus 31-ei tragikus halála. A hároméves kisfiú váratlanul kitépte édesanyja kezéből a kezét, és átszaladt a piros lámpán, ahol egy szabályosan haladó autós elütötte.
Csilla két hónappal később állt kamerák elé először, az asszony megtörten nyilatkozott. Hangsúlyozta, másik gyermekéért kész harcolni. A fél évig tartó viszály január végén maradt abba a csepeli bíróságon, ahol a zenész és volt párja hivatalosan is egyezségre jutottak kisfiuk nevelése kapcsán. Az összhang, a békés, szeretetteljes viszony pedig nemcsak a papírokon, a testbeszédükön is látszott.
Csilla most a Story magazinnak beszélt Dávidka elvesztésének feldolgozásáról.
– Három hónapig szinte minden pillanatban lepergett a szemem előtt a baleset, a legapróbb részletekig újrajátszódott az egész, mintha csak egyfolytában valami szörnyű filmet néznék. Két külön életet éltem, miközben beszélgettem valakivel, dolgoztam, vagy bármivel próbáltam elterelni a gondolataimat, a másik énem folyamatosan látta a jelenetet. Dávidkáról talán háromszor álmodtam azóta, de nem a balesetről, hanem arról, hogy boldogan ölel, puszil, mosolyog rám a hatalmas szeretetével – részletezte az édesanya, és azt is elmondta, hogy most is úgy érzi, mintha kisfia vele lenne.
– Lacikáért álltam talpra, miatta élek. Ha ő nem lenne, már nem élnék, ezt biztosan tudom. Nekem már nem ijesztő a halál, láttam, ahogy elragadja a kisfiamat, nem félek tőle. Szerintem egy ilyen helyzetben három út áll az ember előtt: vagy öngyilkos lesz, vagy alkoholista, netán gyógyszerfüggő – és pszichiátrián köt ki –, vagy pedig azt választja, hogy feláll, belekapaszkodik a szeretetbe, amit a gyermeke iránt érez, és megtanul együttélni azzal, amivel a legnehezebb ezen a földön. Én a harcot választottam magammal és az érzéseimmel, amelyek tele vannak fájdalommal és hiánnyal, de teszem a dolgom a nagyobbik fiamért és a boldogságáért – nyilatkozta Csilla.