Gönczi Gábor 3,5 éves kisfia imádja a nyüzsgést, a kamerát és a mikrofont. Áron újszülöttkora óta aktívan érdeklődik az édesapja szakmái iránt.
Forrás: Saját kép
Ugyan még csak a felnőttek térdéig ér, egy cseppet sem zavarja Gönczi Áront, ha szerepelni kell. Imádja a rivaldafényt, a mikrofont és a hangszereket is, szívesen megy be az apukájával a TV2 stúdiójába, és a koncerteken sem ijed meg, ha felbőgnek a hangfalak. Sőt! Számára természetes a sok ember és a nyüzsgés, a szülei szerint ez azt jelenti, hogy nagy eséllyel viszi majd tovább a show-biznisz-stafétát.
– Az a fajta szülő vagyok, aki szívesen bemutatja a gyermekének a választott szakmáját és a hobbiját is.
Elmesélése szerint nagyon finoman vezette rá az édesapja arra, hogy a zene fontos szerepet foglaljon el az életében:
– Az én apukám olyan spontán tette fel a legjobb lemezeket, hogy észre sem vettem, hogy visszafordíthatatlanul beleszeretek a muzsikába. Egyszer csak ott ültem egy Queen-koncerten vagy egy Joe Cocker-bulin. Spontán szoktatott rá, azt konkrétan sosem mondta, hogy zenéljek. Csak annyit jegyzett meg, hogy: „Fontos a tanulás, csak ne menjen a zenélés rovására...” – mondja a Tények műsorvezetője nevetve, majd így folytatja: – Természetesen szeretném, ha a fiam azt a szakmát választaná, amit az apukája csinál. Én is olyan fajta szülő vagyok, mint az édesapám, vagyis nem erőltetem, hogy mit csináljon Áron, csak megmutatom neki, mivel foglalkozom én nap mint nap. Viszem magammal a stúdióba, és koncertekre is, vannak otthon hangszerek, gitár, dob, citera... figyeljük, hogy megfogja-e ezeket. A válasz igen, szeret a dobok mögött ülni, érdekli a zene. Reggelente finoman AC/DC-dalokat hallgatunk, anyukája pedig népzenére tanítja, meglátjuk, milyen hatással leszünk majd rá. Természetesen azt tanul majd Áron, amit szeretne, felőlem lehet belőle informatikus vagy bármi, de remélem én is, hogy a tanulás nem megy majd a zenélés vagy a tévézés rovására.
