Nincs olyan előadóművész, akinek már ne okozott volna problémát az ihlet
hiánya. A Femcafe.hu március 5-i gálájának, az Inspiráló Nők Estjének
sztárfellépője, Balázs Fecó őszintén vallott azokról a nőkről, akik zenei
pályafutására hatottak. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar zenésznek
is mindig szüksége volt egy-egy személyes történetre vagy múzsára, aki
témaként szolgált halhatatlan dalaihoz.
A slágergyáros előadóművész most őszintén vallott arról, mennyire jelent
nehézséget számára az alkotói folyamat és kik voltak azok a nők, akik
megihlették őt a pályája során. A témát nem más adta, mint a következő
szereplése: március 5-én ő lesz az Inspiráló Nők Estjének egyik sztárfellépője a
Várkert Bazárban, ahol Janicsák Vecával adja elő Érints meg című
szerzeményét.
A művész szerint fontos, hogy egy nő harmóniában legyen önmagával, szerinte
ez a siker egyik záloga.
- Ha a saját közegemet nézem, akkor sikeres egy nő, amikor a közönség tapsol.
Ha pedig általánosabban kellene megközelítenem, szerintem a legfontosabb,
hogy egy nő jóban legyen önmagával és ezt sugározza a környezetének. Nagyon
szeretem Annie Girardot, de nagyon sok más művésznőt kiemelhetnék a 60-as,
70-es évekből. Ma is vannak olyan nők itthon is, akik teljesítményükkel
kiemelkednek a többiek közül. Számomra ilyen például Törőcsik Mari, Eszenyi
Enikő vagy éppen Nagy-Kálózy Eszter – sorolta Balázs Fecó.
Egy művészt úgy képzelünk el, aki mellett mindig van egy női alak, egy múzsa,
aki folyamatosan inspirálja őt. Nincs ez másként az énekessel sem.
- Minden nő, akivel szorosabb kapcsolatba kerültem az életem során igazi
egyéniség volt. Ez elsősorban kémia és érzelmek, rám mindig ezek hatottak.
Szerelemes típus voltam, vagyok és leszek. Még ma is mindennap szerelmes
vagyok egy pillanatra. Biztos vagyok benne, hogy tudat alatt voltak olyan
hatással rám hölgyek, amit észre sem vettem, de hatottak rám, megihlettek. Ezek
a benyomások formálnak bennünket, átalakítanak és sokszor csak később
vesszük észre. Én azt hiszem, hogy a nők mindenképpen fontosak a férfiak
életében, mert nélkülük félkarú rablók lennénk. – vallotta a művész.
Arra a kérdésre, hogy azért lett-e zenész, mert az általában bejön a lányoknak,
meglepő választ adott.
- Én egy véletlen kapcsán lettem zenész. Az édesanyám négyéves koromban
hunyt el, így a pályaválasztásom saját döntés volt. Az apai nagyanyám nevelt
egy gangos bérházban, ahol alul volt egy hentesüzletük és a lakás onnan volt
megközelíthető. Akkoriban még járták a házakat hétvégenként
vándormuzsikusok, jó ebédhez szól a nóta címmel. Hegedűvel,
tangóharmonikával szórakoztatták a ház lakóit az akkori slágerekkel. Olyan
nagy hatással volt rám ez a hangulat, hogy kértem apámtól karácsonyra egy
gyerekeknek való tangóharmonikát. Egyszer, egy hétvégi ebédnél csönd volt,
valószínűleg lebetegedett a zenész és én vettem a bátorságot, hogy kimentem
játszani. Ugyanúgy dobálták nekem is az újságpapírba csomagolt tiszteletdíjat,
mint a többi zenésznek. – idézte fel gyermekkorát.
Ahogy sok férfinak, neki is volt női mentora, aki segítette a pályája kezdetén.
- A házban lakott egy zongoratanárnő, aki elkezdett engem tanítani. Az ország
első zenei általános iskolájába jártam, a Bakáts térre, ahol hét évet töltöttem.
Innen pedig egyenes út vezetett a konzervatóriumba, ahol Presser Gáborral egy
évig szintén egy zongoratanárnőhöz jártunk. Engem is, őt is megfertőzött a
Beatles-jelenség és a klasszikus zene helyett a könnyűzenében találtuk meg
önmagunkat.
A művész azt is elmondta, a sikerhez mindenkinek saját kulcsa van. Ő úgy érzi
hatvan év távlatából, hogy jól választott. Ennyi idősen talán már ki lehet
jelenteni, hogy az ember sikeres karriert tudhat maga mögött, hiszen nincs is
nagyobb siker, mint a közönség el nem múló szeretete és figyelme.
Inspiráló Nők Estje – március 5. Várkert Bazár
