Munkával heveri ki az időeltolódást az Amerikából hazatért Jászai Mari-díjas színművész. Többek közt Kern Andrással, akivel ötven éve barátok, de nem ő a csúcstartó.
Forrás: tv2
Hogy van?
Ha dolgozom, nem vagyok kimerült, és nagyon sokat dolgozom. Tizenhárom darabban játszom, és mindjárt kezdjük a következőt, az lesz a Sose halunk meg musicalváltozata Zalaegerszegen. Huszonöt éve megy a József Attila Színházban a Balfácánt vacsorára!, amivel túl vagyunk a négyszáznyolcadik előadáson Kern Andrissal. A csilláron is lógnak, imádják. De be is dobjuk magunkat!
Barátok Kernnel?
Nem is lehetne másként. A miniszter félrelépet is együtt csináltuk. Az is sok tízéves, majd négyszáz előadás volt, azért hagytuk abba, mert Fehér Anna szült.
Közös az öltözőjük. Mi lehet ott előadás előtt?
Fáradtság, készülés arra, hogy pengék legyünk.
És utána?
Akkor boldogság, mert mindig óriási a siker. Harsogva kiabál a közönség a tapsnál, és az a színésznek jólesik.
Hány éves a barátságuk?
Sok, de nem Andris a csúcstartó, hanem Kertész Péter. Nem hiszik el, ha mondjuk, hogy hatvanhét éve, nyolcéves korunk óta vagyunk barátok. A Péter csodálatos színész, jól áll neki az öregség a színpadon. Majd minden filmemben játszott, és ha rendeztem darabot, akkor is.
Ez olyan igazi barátság?
Olyannyira, hogy ha valami problémája volt, egyszer például egészségügyi, akkor engem hívott fel a kórházból, hogy menjek be hozzá. Nagyon szerethető, és ha kell, keményen megmondja. Ilyen a Kern Andris is, akivel a főiskolán találkoztunk. Az is ötven év! 1967-68-ban volt egy vizsgaelőadásunk, amiben ő volt az asszisztens. A papagáj pedig Verebes Pista, aki bevitt a Rádiókabaréba. Csocsi volt az első nagy rögtönzésem, hogy aztán az Illetékes elvtárs mindent elsöpörjön.
Most jött haza Amerikából. Kiheverte a jetlaget?
A két és fél órás önálló estemmel – versek, improvizációk, dalok – léptem fel négy városban Savanya István költő meghívására. Edmonton, Seattle, Vancouver, Calgary közt röpködtem. Hat napja jöttem haza, de még mindig vándor jetlagem van. (nevet) Már azt hiszem, hogy minden jó, és akkor hajnali háromkor felébredek. De mindenhol hosszan, álló vastapssal ünnepeltek, óriási élmény volt.
