Barátnő híján magának takarít, főz, mos Peter Srámek, aki rosszul viseli a karantént. Még szerencse, hogy a macskája vele van.
A Rising Starban ismertté vált énekes megszokta, hogy nem él a családjával, mivel már iskolásként is kollégista volt Pozsonyban. Az önkéntes karantén mégis kikészíti.
Az utóbbi öt évben anyukám eleinte hetente jött hozzám Budapestre, aztán kéthetente. Hozta a hazai kosztot, kitakarított, bevásárolt. Nem kellett semmihez sem nyúlnom, de most fordult a kocka, mindent én csinálok. Ez borzasztó! Mosok, főzök, takarítok, még vasalok is. Jézus Mária!
– bosszankodik nevetve Peter. – Biztos, vannak férfiak, akik ezt eddig is csinálták, de én nem voltam rákényszerülve. Persze jó, hogy megtanulom, és az idő is megy vele.
Peter ugyanis teljesen egyedül van. A családja Szlovákiában él, neki pedig nem volt barátnője, amikor kitört a járvány.
– Most, hol ismerkedhetnék? Járvány alatt nincs randi. Lehet, hogy jobb lenne ketten, de ezt most már nem tudhatjuk meg. Csak a rosszcsont kandúrom, Lucy van velem, legalább van kihez szólnom. Annyira hiányzik a beszéd, a társaság, de legjobban a taps, a közönség.
Két hétig ki sem jöttem a lakásból, de már vásárolni szoktam. Alig várom! Van erkélye a kis lakásomnak, de azért az nem kert. Kesztyűt húzok, maszkot veszek, de amit nem tudok megérteni, hogy a vásárlók többsége még mindig nem. Szlovákiában kötelező hordani a maszkot, anélkül nem mehetnek be az üzletbe, ahol fertőtlenítik a kosarat, a kezed.
Ha Peter végzett a házimunkával, akkor fest, ez lett az új szenvedélye. Csak az a baj, hogy pici a lakása, nincs helye a képeknek.
– Olajjal festek, a negyedik képen dolgozom. Ha sokáig karanténban maradunk, akkor kiszorítanak a lakásból a festmények – mosolyodik el.
