A Miskolci Színház Jászai Mari-díjas művésze mögött egy egész élet munkája van. Szegedi Dezső mégis úgy döntött: 67 évesen visszaül az iskolapadba, és emelt szintű érettségit tesz.
Kiolthatatlan tudásszomj munkálkodik Szegedi Dezsőben, aki szenior kora ellenére is úgy érzi: vajmi keveset tud a világról.
A Miskolci Színház művészét a gyermekei inspirálták a továbbtanulásra.
– Mind a két gyermekem az ELTE-n végzett, tanultak és okosak, öröm velük beszélgetni. A baj csak az, hogy olykor azt sem értettem, mit mondanak, mire akarnak kilyukadni – kezdi nevetve a Borsnak a 67 éves Jászai Mari-díjas művész, aki ahelyett, hogy hátradőlve élvezné egy egész élet munkájának gyümölcsét, inkább beadta a jelentkezését a Miskolci Egyetem Társadalomtudomány karára, s utána emelt szintű érettségit tett.
– Tisztábban szerettem volna látni ebben a nagyon zavaros világban. Ugyan 42 évvel ezelőtt már elvégeztem az iskolát, megszereztem a bizonyítványomat, de azóta rengeteg minden változott, és lépést akartam tartani a modern korral. Szóval januárban beadtam a jelentkezésemet az egyetemre, és visszaültem az iskolapadba csupa fiatal közé. Mondanom sem kell, én voltam a legidősebb, úgyhogy kicsit féltem is attól, hogy röhej tárgya leszek, és kinevetnek. Szerencsére nem így lett, mindenki nagy örömmel fogadott, és csodálatos embereket ismerhettem meg, akiktől csak tanulni lehet – magyarázza Szegedi Dezső, aki néhány nappal ezelőtt, május 13-án írásbelizett társadalomtudományból.
– Az eredményt még nem tudom, de ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem is igazán érdekel. Nekem a megtett út a fontos, hisz az elmúlt hónapokban tanultakat már senki sem tudja elvenni tőlem. Az már örökre az enyém lesz függetlenül attól, hogy átmegyek-e a vizsgán vagy sem. Ha igen, akkor szeretném tovább bővíteni a tudásomat, és beadom a jelentkezésemet a szociális és kulturális antropológia szakára, ha pedig nem, akkor legalább tudok egy jót beszélgetni a gyermekeimmel, ami számomra mindennél többet jelent!
