Mi lehetne nagyobb öröm egy műsorvezetőnek két hónap karantén után, mint hogy csinos ruhába bújik, kisminkelik, megfésülik? Semmi.
Sorra álltak le a koronavírus miatt a forgatások a televízióknál, és nagyon sokan vágynak most arra a médiában dolgozók közül, ami Endrei Juditnak végre megadatott. „Ma végre dolgoztam – két hónap után!” – írta Facebook-oldalára lelkesen egy fotó mellé, amelyen maszkos emberek veszik körül, akik munka közben is vigyáztak rá.
– Nagyon szerencsés vagyok, mert nem a négy fal közt töltöm az időm. A város szélén lakom, kijárok a természetbe mindennap öt-hat kilométert gyalogolni. Ezzel tartom karban a testem, a lelkem. Ezenkívül olvasok, írogatom az utazási élményeimet, és próbálok rendet rakni magam körül, ami lehetetlen vállalkozás – legyint, majd mosolyogva folytatja:
– Azért esett jól a tegnapi munka, mert végre felöltöztettek, kisminkeltek, megfésültek, bevilágítottak. Nagyon helyes társasággal dolgoztunk, kicsit olyan volt, mintha visszazökkent volna a rendes kerékvágásba az élet. Aki most dolgozhat, nagyon szerencsés. Nemcsak az anyagiak miatt, hanem mert hasznosnak érezheti magát, teljesíthet, alkothat.
Amit forgatott, az nem műsor, hanem a csontritkulás kapcsán egy emlékeztető, hogy ilyen körülmények közt is vigyázzunk magunkra. Anyák napja alkalmából Kovács Kati Úgy szeretném meghálálni című dalát éneklik ismert énekesek, természetesen Kati is.
– Mint az egészséges csontok nagykövete, megjelenek a végén, és beszélek arról, hogy a karantén idején nem könnyű az anyukáknak, nagymamáknak elzárva a gyerekektől, de azért figyeljünk magunkra most is. Kövessék a terápiát, szedjék a gyógyszerüket. Az emberek nagy százaléka, miután elkezd egy terápiát, amint egy kicsit jobban érzi magát, abbahagyja. Ezzel nagyobb kárt tesz a szervezetében, mintha el sem kezdte volna. Ebben én szófogadó vagyok. Egyébként pedig gyaloglással, vitaminokkal és egészséges táplálkozással törekszem megőrizni az egészségemet – mondja Judit, majd nevetve hozzáteszi:
– Az, hogy kerekded vagyok, nem a táplálkozás eredménye, hanem hogy néha elcsábulok, és nassolok.
