Tizenhét éve nem halljuk a köztévében élőben idősebb Knézy Jenő – amúgy hivatalosan levédetett – köszöntését, a „Jó estét/napot, jó szurkolást!”. De a szakkommentátor halála ellenére ma is közöttünk van, amennyiben fiát, a 47 éves ifjabb Knézy Jenőt nap mint nap látjuk a képernyőn.
Forrás: Fortepan
Mint egykori sportember feltehetően rengeteget mozog e vírus szaggatta időkben.
Igen, ez elengedhetetlen, főleg kerékpározom. S persze óriási öröm számomra, hogy az M4 olimpiai ismétlései során néhai édesapám és jómagam egyaránt képernyőn szerepelünk.
Kevesen tudják, de ön felnőtt magyar kosárlabdabajnok, kilencszeres magyar válogatott. Melyik a legemlékezetesebb élménye e sportágban?
Természetesen a bajnoki és a Szuperliga-győzelem, no meg a felnőttválogatottság. És sosem felejtem el azt, amikor még a Tungsramban kosaraztam, éppen a Malév együttesével játszottunk bajnokit, akkor figyeltem fel az ellenfélnél szereplő Dávid Kornélra. A kívülálló számára afféle csetlő-botló fiatalnak tűnt, de remekül bánt a labdával, így aligha véletlen, hogy 1999-től négy NBA-csapatban is szerepelt Észak-Amerikában.
Ön alighanem az édesapja tanácsára kezdett sportolni!
Ez másként nem is történhetett, hiszen 1961–1962-ben apám ifjúsági válogatottságig vitte, és én tízévesen ugyanezt a sportágat választottam.
Arról sohasem beszélt senki, hogy idősebb Knézy miért Nagyváradon született 1944-ben?
Az ő édesapja, a bácskai Nemesmiliticsről származó nagyapám katonaorvos volt. Éppen Váradon, magyar területen teljesített szolgálatot. Később, ahogy közeledett a front, a család áttelepült Szegedre, majd Tolnára. Nagyapám fül-orr-gégészként, illetve fogorvosként egyaránt elismert volt a szegedi klinikán.
Az ön édesapja a Pályabelépő című tehetségkutatóban tűnt fel 1970-ben. Mesélt erről önnek?
Egy túl félénk barátját kísérte el, akit végül nem vettek fel. Apám viszont – ha már ott járt – kipróbálta magát gépészmérnök-hallgatóként. Együtt felelt meg Gyulai Istvánnal, mindkettejüket alkalmazta is a televízió.
Megsirattuk az édesapját 2003-ban, amikor három hónap leforgása alatt sírba vitte a gyomorrák. Ennek említése nem tép fel önben lelki sebeket?
Nézze, tizenhét év nagy idő, és apám már soha nem tér vissza… Gyógyíthatatlan betegsége tényét nővéremmel, Beával közöltük vele, amikor kiderült, hogy mi a helyzet.
Hogyan fogadta a végzetes tényt?
Rezignáltan. Megnyugodott a sorsában.
Ön szerint mi válthatta ki a betegségét?
Egyrészt a televíziósokat jellemző állandó stressz. A másik lehetséges ok: 1986 áprilisában, a csernobili atomkatasztrófa megtörténtekor a közelben, ukrán területen repültek. Apám mesélte, a kijevi repülőtéren landolt a gépük, amit szkafanderes emberek sietve lemostak, sugármentesítettek. Nos, az a Déri János is a fedélzeten volt, aki szintén rákbetegségben hunyt el 1992-ben.
Önt milyen tanácsokkal látta el néhai édesapja?
Arra intett, évente egyszer olvassam újra Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című művét, mert ahogyan múlnak az évek, egyre újabb fontos igazságokat fedezek fel benne. A halálos ágyán megosztotta velem a másikat, amely így szólt: „Ne akkor sértődj meg, amikor megbántanak, hanem akkor, amikor lehetőséged van visszaadni.” Ez Kutas Istvántól, az MLSZ egykori elnökétől származik, vele az 1978-as labdarúgó-vb-t követően évekig rosszban volt. Később tisztáztak mindent, Kutas a kibéküléskor ezzel a tanáccsal szolgált neki.
Ön szakszemmel az édesapja által közvetített három magyar olimpiai diadal közül melyiket tartja a legtöbbre?
Elöljáróban hadd emlékeztessek rá: úgy tartotta, méltánytalanul kevés ötkarikás első helyről tudósíthatott élőben. Ezért a szememben egyenlő értékű az 1992-es barcelonai női kajak négyes diadalunk, no meg 2000-ben, Sydney-ben Kovács Ági 200 méteres mellúszó aranyérme és ugyanott vízilabda-válogatottunk első helyének tudósítása. A pólódöntő után Kiss Gergőék az interjúkészítéskor körülvették, és együtt kiáltották: „Jó napot, jó szurkolást!”
Ön 24 éve űzi ugyanezt a mesterséget, no de miként került a televíziósok közé?
Az 1996-os atlantai olimpia kosárlabda-közvetítéseiben szerepeltem szakkommentátorként a Eurosportban, később az országúti kerékpározás és a síugrás tartozott hozzám. 2004-ben Riskó Géza főszerkesztő jóvoltából a Duna TV-hez kerültem, ezért örökké hálás leszek neki. Ott a labdarúgás is felségterületemnek számított, aztán amikor a Dunát összevonták a „királyiakkal”, az MTVA állományába kerültem.
Ma az úszás az egyik sportága. Ez is a kedvence?
2012-ben még Deák Horváth Péter közvetítette a londoni olimpiai úszóeseményeket, ahol én kajak-kenu-sikereket tolmácsolhattam. Aztán 2013-ban a barcelonai vb-ről már én köszöntöttem a nézőket. Azóta – úgy érzem – a honi úszóközeg befogadott, úgymond a helyemen vagyok.
Gyaníthatóan van tippje a 2021-es úszóolimpia várható magyar szereplésére.
Hosszú Katinka a 200 és 400 vegyes favoritja, egy első helyet biztosan megszerez, 200 pillangón Milák Kristóf élen végez, Kapás Boglárka is nyerhet. Minimum két aranyérem a tippem, de lehet az öt is egy meglepetés-elsőséggel.
Érdekesnek tartja-e a tokiói játékok rendezésével kapcsolatos huzavonát?
A vírushelyzetben a NOB kissé késleltette döntését, csak akkor tette át az eseményt 2021-re, amikor az amerikai, kanadai és ausztrál olimpiai vezetés távolmaradással fenyegetett. Végül jó döntést hoztak, hiszen egy olimpia USA-úszók nélkül elképzelhetetlen…
