Kandászt pánikroham kínozza a maszktól

– Pánikreakcióim vannak a maszktól – meséli a tévés. – Akkor jön elő, ha úgy érzem, nem kapok elég levegőt. Ha az orrom, a szám le van takarva, akkor elindul bennem egy szorító érzés, ami egyébként soha nem jön elő. 2002-ben a lettem pánikbeteg, amikor a Mont Blanc-on majdnem meghaltam. Ördögi kör, amiből nehéz kikeveredni. Három-négy év kemény küzdelem után múlt el, azóta szinte egyáltalán nincs.

Andi úgy tudja, sok pánikbetegség valamilyen gyermekkori traumából ered, előfordul, hogy csak húsz év múlva jelentkezik.

– Nálam akkor történt, amikor jöttünk le a Mont Blanc-ról. A biztosító szegecsek, amikre rá tudtam volna lépni, kiestek a hegy oldalából a viharban. Ez egy szinte függőleges, jeges részen történt, 4000 méter magasságban, ahol egy hétszáz méteres szakadék volt alattam. Lehetetlennek tűnt, hogy lejöjjek. Pokoli félóra volt, míg azt hittem, meghalok, de Feri, a férjem végül  biztonságban lehozott. Éppen őt öleltem át, amikor borzasztóan elkezdett kalapálni a szívem. Elájultam, a kórházban sürgősségin infúziót kaptam. A doki azt mondta, kiürültek az ásványi anyagok, amire így reagált szervezetem. Megnyugodtam, de itthon előjött. Úgy kezdődik, hogy egyszer csak azt érzem, hogy kiesik szívem a helyéből, aztán jön a félelem, hogy szívinfarktusom van, most biztosan meghalok. Fél óra múlva elmúlik. Egy idő után mindennap volt rohamom. Itthon akkor még az orvosok sem ismerték a pánikbetegséget, akkortájt kezdtek el vele foglalkozni Amerikában. Így nálam szívproblémára gyanakodtak, Volt itt minden, szívvizsgálat, 24 órás és terheléses EKG, szívritmus-szabályozás, de minden negatív lett, ami idegesítő, mert nincs semmi bajod, miközben meg vagy róla győződve, hogy halálos betegséged van, így nem tudsz mibe kapaszkodni. Végül találkoztam egy orvossal, aki kimondta:  ez pánikbetegség. Akkor kezdtem el futni, mert a sport nagyon jó rá. Tudatosan legyőztem, megtanultam kezelni, de most a maszk miatt újra előjött. Ma már nem engedem meg, hogy legyőzzön.