<font color="#000000"><font face="Helvetica, sans-serif"><font style="font-size:13pt"><span style="background:transparent">A 24 éves, alig látó énekesnő jelenleg szingli, és a vírushelyzet csak nehezíti, hogy párt találjon. De nem adja fel, karanténban is keresi az igazit.</span></font></font></font>
Forrás: Instagram
A várvölgyi szülői házba ment önkéntes karanténba Agárdi Szilvia. Két hónapja élvezi az otthon melegét, de már visszavágyik a fővárosba.
– Kislány voltam, amikor tizenhét évesen bekerültem a The Voice-ba. Valaki meg is jegyezte: olyan vagy, mint egy rossz Szűz Mária – neveti el magát Szilvi. – Jó szándék vezette, azt akarta elérni, hogy ne legyek annyira konzervatív, félénk. Vidékről jöttem, minden újdonság volt, akkor beszélgettem először férfiakkal, visszahúzódó voltam.
A Voice-ban volt rajta először tűsarkú cipő, ott sminkelték ki először, és kapott nőies ruhát. A belső nem követte a külső változásokat, ezért mondta neki mindeni: jaj de cuki, de édes! 19 éves korától kezdett nővé érni, akkor találkozott az első nagy szerelmével egy vacsorán, ahol fellépett.
– Akkor úgy tűnt, hogy volt köztünk valami, ma már azt mondom, csak egy kis fellángolás. Olyan szerelmes voltam abba a fiúba, hogy az It is love című dalom neki szólt.
Szilvi azóta túl van már néhány furcsa randin, amiket tréfásan csak vakrandinak hív.
– Sűrűn előfordul, hogy nem ismernek meg. Például találkoztam egy fiúval baráti társaságban. Napszemüveg, piros ruha, tűsarkú volt rajtam, a fehér botom a sarokban. Elhívott randizni, és én szentül meg voltam róla győződve, tudja, hogy nem látok. Nem tudta, pedig látta a fotóimat is, amiken nem dugom el a fehér botot. Meglepődött, de nem mondta le. Találkoztunk, de csak egyszer, mert nem találtuk a közös hangot. Belülről élek, nem vonja el a figyelmemet a vizualitás. Megszoktam, hogy rövid idő alatt képet kell alkotnom valakiről. A kisugárzás fontos, ahogy megszólal, a hangja, az illata. Megadom az esélyt, de feleslegesen ne vesztegessük egymás idejét.
Szilvi tudja, hogy mit keres, mire van szüksége, ismeri magát. A tapasztalataiból indul ki, azt mondja, voltak baklövései.
– Egyszer egy fiú azt kérte, mivel jó ízlésem van, kísérjem el, segítsek neki ruhát vásárolni. Meglepődtem, de elkísértem. Kiadta a próbafülkéből az inget, és mondta, hogy hozzak egy nagyobb méretet. Nem hittem a fülemnek, de megoldottam. Sokan rám írnak, hogy szeretnének megismerni. Olyankor van bennem félelem, valaki írogat, de nem tudja, hogy aliglátó vagyok. Hogyan mondjam meg neki? Olyan társra vágyom, aki elfogadja a helyzetem, természetesen kezeli, emiatt nem frusztrált.
