Esztergályos Cecília szeptembertől már visszatért a színházi életbe, ám családtagjait félti, ezért nem találkozik velük. Cecília szerint most ki kell bírniuk egymás nélkül.
Hogyan éli meg, hogy nem találkozhat a szeretteivel?
Rosszul, nagyon hiányoznak már a gyerekek, az unokáim, hogy végre magamhoz ölelhessem őket.
De most ki kell bírni, mivel fontos az egészség és, hogy odafigyeljünk. Mi nagyon betartjuk az óvintézkedéseket, mert már gyerekek is elkaphatják a vírust. Szerencsére van telefon, így mindennap beszélünk és látjuk egymást az online térben.
Hogyan formálódtak át a hétköznapjai?
Én már szeptembertől játszom, igaz, sokkal kevesebbet, mint korábban. A színházban is teljesen más a légkör ebben a helyzetben, de dolgozunk, és ennek nagyon örülünk. Vigyázunk ott is egymásra. Ha valaki lebetegszik vagy elkapja a vírust – volt erre is példa –, beugrunk egymás helyett. Jelenleg az anyaszínházam, az Újszínház mellett a József Attila Színház és az Utazó Színház társulatában is játszom. Amire most különösen büszke vagyok, hogy beválasztottak a Halhatatlanok Társulatába, október 17-től az én lábnyomomat is őrzi majd a pesti Broadway sétány.
A 78. évéhez közeledve is energikusan éli mindennapjait. Mi a titka?
A folyamatosan szellemi és testi frissesség. Nekem nem elég a nap huszonnégy órája. Reggel hatkor kelek, tanulom a szöveget és mondom vissza. Közben már pattanok a szobabiciklire, utána tornázom, és indulhat a nap. A háztartásban is folyamatosan van mit tenni, meg persze a szenvedélyemnek, az agyagozásnak és a festészetnek is élek. Délután próbák, este meg előadás, nincs megállás.
Az egészségéért mit tesz a mindennapokban?
Én azt sem tudom, miket, de tizennégyféle vitamint szedek mindennap. Ezekkel sem télen, sem nyáron nem állok le. Folyamatosan töltöm a szervezetem. Most a tüdőgyulladás elleni oltást is beadatom magamnak, ami hosszú távra megvéd majd. Az ember sose hagyja el magát.
Még bőven szeretnék húsz évet élni, úgyhogy lendületben kell maradnom.
